Fenntarthatóság
Aktívan a jövő zöld múzeumai felé

Egy látogatás a múzeumban gazdagít érzelmileg, intellektuálisan. Hozzánk, emberekhez szól és egyben rólunk is, történelmünkről, kultúránkról, a minket körülvevő világról. Éppen ezért ezek az intézmények sem hunyhatnak szemet a klímaváltozás felett. És nem is teszik.

Az ICOM (magyarul A Múzeumok Nemzetközi Tanácsa) egy tömör mondatban foglalja össze a múzeumok öt fő feladatát: A múzeum az emberek és környezetük anyagi és szellemi bizonyítékait gyűjti, megőrzi, kutatja, közvetíti és kiállítja. Ebben a hivatalos definícióban is megjelenik a megőrzés, mint feladat. Ezután feltehetjük a kérdést, hogy a múzeum miért is ne tágíthatná a megőrzés fogalmának az értelmezési körét? Mondjuk, a természeti környezet megőrzésével kiegészítve azt? Mivel ezek az intézmények, mint a kulturális élet színterei alapvetően érzékenyek a társadalmat érintő folyamatokra, így nem meglepő az sem, hogy a környezettudatosság hívószavára is készséggel reagálnak. De hogyan is kell elképzelni ezt gyakorlatban? Íme pár szemléltető példa:

Kiállítások: Domináljon a zöld szín!

Először is kezdjük a múzeumok “vérkeringését” alkotó elengedhetetlen szegmenssel, a kiállításokkal. Talán nem is gondolunk bele, hogy egy időszaki kiállítás háttérmunkáinál mennyi olyan aspektus van, amelyben a fenntarthatóság szempontjából fejlődés szükséges. A helyzetet az is megnehezíti, hogy a múzeumoknak azokkal a konkurens szolgáltatókkal kell versenyeznie, akik szintén a potenciális látogatók - sok esetben túl kevés - szabadidejére pályáznak. Ebbe a versenybe a nagyobb múzeumok egyre lenyűgözőbb blockbuster kiállításokkal szállnak be, úgyszólván “nagyüzemben”, amelyeknek célja, hogy mágnesként vonzzák a látogatókat. Ennek eredménye, hogy a sokszor világhírű kiállítási tárgyak jelentős része az egész Földet átszelve “vándorol” egyik múzeumból a másikba, mindezt elképesztő gyorsasággal, és a hosszú és speciális szállítás persze jelentős káros anyag kibocsátással jár. A jelenkor effektív transzportlehetőségei a túlfogyasztás rizikóját hordozzák magukban, a kiállítások tekintetében is.
De a fenntarthatóság jegyében számos olyan irányvonal képződött meg az utóbbi években, amely környezettudatos kurátori munkát és a zöld kiállításszervezést ösztönzi. Ilyen például a kiállítási tárgyak listájának zöldebb újragondolása, úgy mint a könnyebben elérhető, kisebb távolságra található objektumok kölcsönzésének preferálása az act locally szellemiségében, vagy az a szemlélet, hogy egy kiállítás koncepciójának megalkotásánál a hangsúly a múzeum saját gyűjteményére, így lokális jellegére és specialitásaira helyeződik. Ha mégis messziről származó objektumok bemutatása mellett dönt egy intézmény, akkor azok csoportos szállítása, az átgondolt logisztika csökkentheti a környezetet terhelő hatásokat. Az is egy, a fenntarthatóság felé tett lépésnek számít, ha az objektumot lehetőség szerint több ideig tartja az adott múzeum magánál, több kiállításba integrálva azt, így meghosszabbítva az időt a tárgy következő útjáig. Ez a faktor, azaz a tempó lelassítása - hasonlóan a slow movement szellemiségéhez - a fenntarthatóság egyik klasszikus alappillére. De a főszereplők, azaz az objektumok mellett érdemes azok kluisszáira is kitérni, ha egy fenntartható kiállítást vizsgálunk: Az időszakos kiállítások térelemeinek tudatos újrafelhasználása, illetve más kiállításokba való integrálása kiváló lépés. A no waste szemlélet például az idei Velencei Művészeti Biennálé német pavilonjának koncepciójában is főszerepet kapott.

Végül, de nem utolsó sorban tegyünk említést azokról is, akiknek maguk a kiállítások szólnak: rólunk, látogatókról. Hiszen nem csak a kiállítási tárgyak szelik körbe a világot. A kulturturizmus is virágzik, melynek tagadhatatlan pozitívumaira az utazással járó káros anyag kibocsátás vet árnyékot. Éppen ezért itt is kulcsfontosságú az újragondolás: Fel kell tennünk a kérdést, hogy adott esetben muszáj-e csupán egyetlen múzeumlátogatásért messzire elutazni? Ebben a dilemmában segíthet a múzeumok digitális jelenlétének feltérképezése. A Covid pandémia kényszerhelyzetében kreatív, újszerű tartalmak születtek, melyek felhasználása és továbbfejlesztése a lockdown után is elengedhetetlen, legyenek azok digitális kiállítások, múzeumpedagógiai szolgáltatások vagy a kiállításkísérő kiadványok digitális verziói: Megéri körülnézni a múzeumok online platformjain! Az otthon kényelméből megismerni a világ távoli múzeumainak kiállításait és papírformátumú kiadványok helyett virtuális katalógusokat böngészni annyit jelent,  hogy tehermentesítjük környezetet a kultúra fogyasztása közben.

Épületóriás, kis ökológiai lábnyommal – Lehetséges?

A kiállítások körbejárása után tekintsünk rá az azoknak otthont adó infrastruktúrára, magára a múzeum épületére is a fenntarthatóság tükrében: Számos múzeumra jellemző, hogy kiállítótereik és gyűjteménytáruk miatt nagy négyzetméteren terülnek el. De a praktikumon túl ennek a monumentalitásnak sok esetben egyéb oka is van: A látogató az impozáns belsőterekbe lépve átszellemül, kiszakad a hétköznapiból és hátrahagyja azt.
Viszont közben felmerülhet egy prózai kérdés is: Vajon mennyi lehet a múzeumok „rezsije”? Ez a gondolat nem csak a gazdasági vonatkozásban, hanem környezetvédelmi szempontból is helytálló: A nagy termek fűtése, hűtése illetve megvilágítása rengeteg energiát igényel. Nem beszélve arról, hogy a kiállítási (mű-)tárgyak védelme miatt szigorú előírások vannak érvényben – műtárgyak esetében általánosságban 20 celsius fok, illetve 50% relatív páratartalom -, mely körülmények megteremtése rengeteg energiát vesz igénybe. Természetesen a múzeumépületének energiafogyasztását is lehet csökkenteni vagy éppen „zöldíteni”, akár megújuló energiaforrások integrálásával, az épületek korszerűsítésével és az energiafogyasztás csökkentésével is: Például miért is ne vehetnénk fel egy plusz pulóvert egy téli múzeumlátogatáskor? Viszont ezeken az általánosabbnak tekinthető megoldásokon túl egyes intézmények igazán innovatív módon gondolták újra energiaháztartásukat: Vegyük csak az amszterdami Hermitage példáját, amelynek légkondíciónálórendszeréhez szükséges hideg levegőt egy 425 méter hosszú összeköttetésen keresztül a Hortus Botanicus botanikus kert növényei biztosítják.

Azért a múzeumok gyakran monumentális mérete a fenntarthatóság szempontjából nem csak hátrányt jelent: Miért ne lehetne kihasználni a hatalmas felületeket? Megfigyelhető, hogy új múzeumépületek tervezésekor világszerte nyúlnak az építészek a zöldfelületek integrálásához, mint pédául a nem rég átadott budapesti Néprajzi Múzeum esetében is. Ezek nem csak esztétikus és egyedi megoldások, melyek a városképet is pozitívan befolyásolják, hanem a társadalmi és környezeti hasznuk sem csekély: Egyéni vagy társas kikapcsolódásra hívó gyepfelületek pezsgő közösségi térré teszik egy múzeum környezetét, illetve a telepített növények a város klímáját is előnyösen befolyásolják: Mint természetes légkondícionálók, a nyári forróságban csökkentik a levegő hőmérsékletét, de zaj-, por- és vízmegkötő tulajdonságokkal is bírnak. Ez pláne jó ötlet, ha egy nagyméretű múzeumlépületről van szó, melynek falai így “lélegző falakká” alakíthatóak.

Az itt felsorolt kisebb-nagyobb lépésekkel a jövő fenntartható múzeuma felé haladunk. Persze a lista még hosszan folytatódhatna további olyan gyakorlati megoldásokról, melyek ezekben a közfeladatot ellátó intézményekben már létrejöttek. Mindenesetre öröm látni, hogy nincs elzárkózás a “kizöldüléstől”, és már évek óta elindult a közös gondolkodás és cselekvés: Egyre több kreatív és innovatív gondolat válik gyakorlattá. Hiszen miért is ne lehetne a múzeum is környezettudatos és vállalhatna felelősséget nem csak a kultúra, hanem a natúra megóvásáért is?