gyors belépés:

ugrás a tartalomhoz (Alt 1) ugrás a főmenühöz (Alt 2)

Dr. Rab Árpád
Mesterséges és emberi intelligencia

Mesterséges és emberi intelligencia
Grafika: Elekes Réka © Goethe-Institut Budapest

Rendkívül izgalmas időket élünk, döbbenetes sebességű és mélységű események, lehetőségek, kihívások zajlanak egyéni, és társadalmi szinten is. Sosem volt még ennyi lehetőségünk, ennyi eszközünk, és sosem voltak még ekkora nagy kihívásaink sem, gondoljunk akár a fenntartható fejlődésre, életszínvonalunk megtartására, vagy a transzhumanizmus mindennapjainkat formáló erejére. Megvan az eszköztárunk a kihívások megoldására, de ez nem azt jelenti, hogy megnyugodhatunk, csak azt, hogy el tudjuk végezni a munkát. Ehhez az emberi és a mesterséges intelligenciát kell ötvöznünk.

A digitális kultúra nem (csak) egy üzleti modell, egy múló divat, hanem egy hosszú fejlődési folyamat fontos lépése, melynek igazán mélyreható változásai még előttünk állnak. Nem választási lehetőség, hanem alapvető túlélési stratégia, ami lehetővé teszi azt, hogy az emberiség sikerrel válaszoljon az előtte álló kihívásokra. Mint faj, a technológiai evolúció segítségével jól vizsgázunk, ötezer éves történetünket tekintve ez a legerőszakmentesebb százada az emberiségnek. Az elmúlt kétszáz évben megdupláztuk, sőt, lassan megtriplázzuk biológiailag eredetileg kódolt élettartamunkat, az 1880-as évek életminőségnövelő technológiáinak (és a fogyasztói társadalom kialakulásának) köszönhetően 250-szeresére nőtt a gazdaságunk. Hosszabban élünk, egészségesebben, tisztábban; a Földön a mélyszegénységet sikerült leszorítani 84%-ról 14%-ra százötven év alatt (1880–2018 között). Annak eredményeképpen, hogy egyre kevesebb ember tudja megtermelni az élelmiszert egyre több embernek, a történelme során javarészt vidéki Föld elvárosiasodott, ma már az emberiség fele városokban lakik, 2050-re várhatóan a kétharmada fog. A városok gazdaságunk, kulturális életünk, innovációink gyújtópontjai. A faji siker a lélekszám gyarapodását is hozta, jelenleg 7,7 milliárd ember él a Földön, naponta kb. 150 000 fővel többen vagyunk. Elérkeztünk a Bőség Földjére, és kissé határozatlanul nézünk körbe: az utóbbi évszázadok megszokott társadalmi, gazdasági, szabályozási, kommunikációs rendszerei gyökeresen átalakulnak.

Az, hogy ezek az eszközök ilyen gyorsan, nemtől, kortól, vallástól, földrajzi helyzettől függetlenül mindenkinek kellettek, nem véletlen. A digitális kultúra ősi vágyainkat valósította meg. Segítségével technológiai úton – nem szellemi tökéletesedéssel, hosszú évek tanulásával, de – elértük azt, hogy mindent tudhatunk, a világ összes nyelvén beszélhetünk, nem tévedünk el, tudunk olyanokkal élő kapcsolatot tartani, akik nincsenek is a közelünkben, stb.

A kultúra az emberiség túlélési stratégiája, az intelligencia és az együttműködés teszi az emberiséget sikeressé. A mesterséges intelligencia egy zárt rendszerben, hihetetlenül felgyorsult és milliószoros interakciószám mellett is lehetővé teszi az együttműködést idegenek között. A mesterséges intelligencia nem egy technológia. Egy gyűjtőfogalom, mely rengeteg, milliónyi technológiai innovációt, számításkapacitást, új lehetőséget hordoz magában. Napjainkban a mesterségesintelligencia-fejlesztések rendkívül nagy adatbázison rendkívül gyorsan elvégzett adatbázis-műveletek, viszont napról napra egyre közelebb kerülünk a működő öntanuló megoldásokhoz. A következő szint az lesz, amikor már gépek tudnak gépeket tanítani, fejleszteni. Ezen lépés előtt kell kialakítani az iparágakra, élethelyzetekre szabott egyedi mesterségesintelligencia-szabályozásokat, karöltve a technológiai szakemberekkel.

Az infokommunikációs megoldások elsősorban hatékonyságukban előzik meg az eddig megszokott folyamatokat. Előnyük a sebesség, a fáradhatatlanság, a monotóniatűrés és a rugalmatlanságuk is.  Ezen utolsó jellemzőjük az, ami a társadalomban elterjedésükkor feszültségeket okoz. Az automatizáció azért hatékony, mert igenek-nemek egyre szaporodó számú, de kétkapcsolós ösvényein fut. Az emberi kultúra azonban kódolta és kezeli az egyszerre meglévő kettősségeket. Ennek a feszültségnek a feloldása az ösvények számának növelésében, egyre több elágazás, helyzet kezelésével történik (ami kívülről növekvő intelligenciának tűnik). Ez a fejlesztés elméletileg egészen egy emberi lény viselkedésének algoritmusszámáig is elérhet - de akkor éppen hatékonyságát veszíti el. A nagy adatmennyiségek és az összetett helyzetek leegyszerűsítést igényelnek, az egyéni érdek pedig a személyre szabott megoldásokat és empátiát.

Az automatizáció legelőször a munka világában fejti ki hatásait, egyre jobban tudatosul a társadalomban, hogy a robotok nem úgy „ölnek meg”, hogy lelőnek lézerfegyverekkel, vagy elveszik a munkánkat, hanem úgy, hogy utánoznak minket, elveszik a pénzünket, pontosabban értéktelenné teszik az ipari társadalom ellentételezési logikáit. Erre a kihívásra számos megoldás formálódik, a cselekvésalapú, pénz nélküli fizetésektől kezdve az alapjövedelmen át egészen a virtuális tőke még agresszívabb növekedéséig.

Az automatizáció legfontosabb társadalmi hatása, hogy mind az egyéneket, mind a társadalmi alrendszereket szintlépésre kényszeríti a magasabb tudatosság felé. Rövid távú, már érzékelhető hatása, hogy fragmentálja a karrier világát, elősegíti azt a hatást, hogy egy munkafolyamatot és munkaerőt csak akkor vegyünk igénybe, amikor szükség van rá, és ne folyamatosan alkalmazzuk (atipikus munkaformák), ami számos szabályozási kihívással jár együtt a töredezett munkaviszonyok kezelésétől kezdve a munkavállalók védelmén át egészen az azonnali automatikus szerződésekig.

Az emberi intelligencia kifejlesztette a mesterséges intelligenciát, hogy segítse őt. A mesterséges intelligencia annyira nagy hatású eszközrendszer, hogy csak nagyon okosan és tudatosan lehet értékteremtően használni, de a két intelligencia együttműködése elhozza a megoldást a környezet megmentésére, és a nagy lélekszámú emberiség életszínvonalának megtartására.