Joseph Beuys 1921. május 12-én született – tehát idén lenne száz éves. Az általa kibővített művészetfogalom, amelynek a „minden ember művész” volt a szemléletes és közérthető mottója, paradigmaváltást jelentett a művészetben a második világháború után. Beuys életműve sokféle tevékenységet ölel fel: szobrászat, performance, előadások, aktivizmus, részvétel a Zöld Párt alapításában és jelöltség a Bundestagba. Látnoki elképzelései a művészetről, amelyet a több demokrácia és fenntarthatóság felé törekvő átalakulás hajtómotorjának tartott, halála után harmincöt évvel is megőrizték zavarba ejtő aktualitásukat.
Joseph Beuys (1921. május 12. – 1986. január 23.) a 20. század legnagyobb hatású és legvitatottabb művészeinek egyike. Plasztikái, environmentjei, rajzai, installációi, multiple-jei, hang- és videóinstallációi a legtekintélyesebb múzeumokban láthatók. ’60-as és ’70-es évekbeli akcióművészete a kortárs művészet azon aspektusainak eredője, amelyeket az „elkötelezett performativitás” fogalma alatt foglalhatunk össze. Beuys nemcsak a németországi „Zöldek” („Die Grünen”) párt társalapítója, de részt vett a „Free International University for Creativity and Interdisciplinary Research” megalapításában is. Ez a nemzetközi, független oktatási szervezet a numerus clausus horizontját és az egyes diszciplínákat elválasztó határokat egyaránt igyekezett meghaladni. A FIU-t ma egyfajta próbaprojektnek tekinthetjük, amelynek eszméjét több oktatási szervezet, köztük a „Cátedra Arte de Conducta” (alapítója Tania Brugera kubai perfomer és aktivista) vagy a Genti Városi Színház keretében működő „School of Resistance” folytatja. A pedagógiai tevékenységet Beuys a művészi alkotófolyamat részének tekintette. A művészet mint tanulás és a tanulás mint művészet – úgy gondolta, hogy ez a logika egy plasztikus demokratikus társadalom megteremtésének előfeltétele. Beuys társadalomfilozófiája, amelynek alapját a „kiterjesztett művészetfogalom” és a „társadalmi plasztika” képezi, mindmáig egyfelől élénk érdeklődést kelt, másfelől radikális elutasításba ütközik. Jóllehet összességében „a posztmodern legjelentősebb pozíciója”-ként, sőt „Albrecht Dürer óta a legjelentősebb német művész”-ként értékelték, Beuys művészete és társadalompolitikai aktivitása egyaránt heves kritikák kereszttüzében állt az elmúlt évtizedekben.
A Megérteni Beuysot a varsói és a prágai Goethe Intézetek virtuális galériája. A beuys2021 kurátori csapatával együttműködve jött létre, és a ZAUBAR nevű berlini XR-cég valósította meg.
A Megérteni Beuysot a varsói és a prágai Goethe Intézetek virtuális galériája. A beuys2021 kurátori csapatával együttműködve jött létre, és a ZAUBAR nevű berlini XR-cég valósította meg.
A Joseph Beuys által kidolgozott „kitágított művészetfogalom” arra inspirálta a Goethe Intézeteket, hogy a jubileumi évben egy virtuális kiállítással segítsék elő a művész politikai, társadalmi és ökológiai nézeteinek megvitatását és továbbgondolását.
A 2021-es Beuys-évben tomboló világjárvány megakadályozza a művész múzeumokban és galériákban levő műveinek közvetlen megtekintését. A Megérteni Beuysot galéria virtuális meglátogatása mégis lehetővé teszi a találkozást legismertebb műveivel, köztük a Társadalmi plasztika (1969), a Szánkó (1969), A tőke-szoba 1970–1977 (1980), a 7000 tölgyfa (1982) és a Capri-galvánelem (1985) című alkotásokkal.
A galéria megismerteti a látogatót Joseph Beuys személyével és munkásságával, valamint az általa legfontosabbnak tartott témával, a „társadalmi átalakulással”. Könnyebben érthető lesz a művész elképzelése olyan témákkal kapcsolatban, mint a tőke, az ökológia, a demokrácia és a jövő. A kiállítás ezekben a tematikus összefüggésekben teszi kézzelfoghatóvá a „társadalmi plasztika” elméletét és gyakorlatát, és világítja meg Beuys képi és anyagi nyelvezetét – és ily módon a Joseph Beuys-jelenségnek a jubileumon túlmutató aktualitására is rákérdez.
A Megérteni Beuysot virtuális galéria 2021 május végétől a csehországi, szlovákiai, magyarországi, litvániai és szlovéniai Goethe Intézetek honlapján is látogatható lesz.
Foto (Detail): privatEugen Blume művészettörténész, egyetemi tanár ,kurátor, Joseph Beuys munkásságának egyik legjelentősebb szakértője. Az 1970-es évek végén folytatott egyetemi tanulmányai óta foglalkozik Beuys életművével és munkásságával. 1981-től a kelet-német Állami Múzeumok tudományos munkatársa volt, kezdetben a kelet-berlini Grafikai Gyűjteményben, 1990-től a Nemzeti Galéria Rajzgyűjteményében, végül az 1993-ban egyesített Kelet- és Nyugat-Berlini Grafikai Gyűjteményben. 1989-ig az egykori NDK-ban nem hivatalosan működő galériákban is tevékenykedett. 1993-tól a Joseph Beuys Médiaarchívum fejlesztését vezette, majd 1995-től a berlini Hamburger Bahnhof galériában dolgozott, ahol 2001-től 2016-ig igazgató volt. Eugen Blume 2016 óta a berlini Erich Marx-gyűjtemény kurátora és a braunschweigi Képzőművészeti Főiskola művészettudományi tanszékének tiszteletbeli professzora, valamint több művészeti főiskola oktatója, többek között Stuttgartban, Drezdában és Lipcsében. Jelenleg Catherine Nichols-szal együtt az Észak-Rajna-Vesztfáliában megrendezésre kerülő Beuys 2021 jubileumi program művészeti vezetője, amely több tucatnyi kiállítást, akciót, vitát, workshopot és performanszot foglal magában.
A Goethe Intézet az #aboutbeuys videósorozattal szeretné ráirányítani a figyelmet Joseph Beuys ötleteinek és művészetének hatástörténetére. Kortárs művészek a világ minden tájáról reflektálnak Beuyshoz fűződő viszonyukra, illetve arra, hogyan visszhangzik bennük és alkotásaikban Beuys. Nem hőstörténetet mesélnek róla, és nem az örökségét mutatják be, hanem az örökség lehetséges „elsajátításával”, kritikájával, feldolgozásával kísérleteznek.
