Közmunka
„54 ezerért senki nem törné össze magát”

A falubeliek nagyon ki vannak hegyezve a közmunkásokra, hogy képesek-e rendben tartani a települést.

Szentlászló ugyan ma is nagyon takaros település, de akárkit kérdeztünk, azt hallottuk, régen sokkal jobban odafigyeltek arra, hogy minden élére legyen állítva, és abba ne lehessen belekötni.

Pasztorek Zoltán polgármester mesélte, hogy a helybeliek megjegyzik, ha a temetőben a sírok között nincs a fű lekaszálva, és rögtön számonkérik, hogy “mit csinálnak ezek a közmunkások.” Pasztorek azt mondta, direkt megnézte a szomszéd falvakban, de ott sem néz ki különbül a temető. Viszont Szentlászlón ez nem mehet így sokáig, mert máris panaszkodik a fél falu. Rossz tapasztalat? | Fotó: Kovács Gréta

Piaci munka vs. szociális foglalkoztatás

Miközben ennyire fontos a helyiek számára a közmunkában ellátott közfeladat, magukról a közfoglalkoztatottakról nem sok jót mondanak. „A közmunkások kevesen vannak, akik eljárnak dolgozni” – mondta egy szentlászlói özvegyasszony dodonai kétértelműséggel. Amit lehet úgy érteni, hogy kis létszámú brigádról van szó, és ezért nem érnek a munka végére, meg úgy is, hogy közülük bizony kevés az igazán munkára fogható.

Ez utóbbi elég elítélő, pedig a közfoglalkoztatotti program célzottan azoknak szól, akik rászorulók, és nem kapnak álláskeresési vagy szociális ellátást (köztük halmozottan hátrányos helyzetűek, megváltozott munkaképességűek, hajléktalanok stb).

Egyesek szerint egy falugondnok egymaga jobban rendben tartaná a települést, mások pedig nyíltan megfogalmazzák, hogy az dolgozik közmunkában, aki másra nem jó. Ilyen értékelések mellett nyilván nem egyszerű Szentlászlón (sem) közmunkásnak lenni.

A fő probléma a közlekedés

Szentlászlón tizenhárom közmunkást foglalkoztat az önkormányzat: ottjártunkkor közülük hárman épp egy fából készült régi szekeret festettek aprólékos munkával, amit a főút mellett helyeztek el, hogy egy népies installáció központi elemeként köszöntse a településen megforduló utazókat.
Fotó: Bárdi Bálint Petra 19 éves, erdészeti és erdőgazdálkodási iskolába járt. Váratlan terhessége húzta keresztül további terveit. Noha édesanyja és párja is támogatja kisfiuk nevelésében, a legnehezebb számára, hogy a falu határain kívül találjon munkát. Így van ezzel két mázolótársa, Erika és Katalin is, akik mindketten 30 év körüliek, és három gyermeket nevelnek.

A fő probléma a közlekedés: a vasúti összeköttetés már a 70-es évek elején megszűnt, a buszok menetrendjét pedig nem könnyű összehangolni a munkaidővel. Autó fenntartására pedig nincs pénzük. Ebből a helyzetből szinte egyenes út vezet a közmunkába.

Még ha csak átmeneti megoldásról is van szó, és egy év után kikerülnek a programból, valamennyiüknek fontos bevételi forrás a közmunka. De a férjek fizetésével, illetve rokkantnyugdíjával együtt is csak nagyon szerény megélhetésre elég. Petráékat nem érdekli, mit gondol a közmunkásokról a falu. És valójában nem is nagyon tudják, mert elmondásuk szerint nemigen tartanak kapcsolatot senkivel.

„Sajnos közmunkás vagyok” – mondta Edit, aki rokkantnyugdíjas, emellett a szentlászlói orvosi rendelőben takarít, immár 7 éve. Ezelőtt vendéglátásban dolgozott Szigetváron, ami után a közmunka nagy visszaesés anyagilag.

Sok vagy kevés?

Szentlászló szomszédságában vannak falvak, melyek a saját bevétel növelése és új munkalehetőségek teremtése érdekében jóval több közmunkást foglalkoztatnak és szerteágazó gazdasági tevékenységet folytatnak. Mivel a környékbeli kistelepüléseken nincsenek nagy gazdasági vállalkozások, saját bevételre úgy lehet szert tenni, ha az önkormányzatok maguk is vállalkoznak, például kiterjedt mezőgazdasági tevékenységet folytatnak. Közben pedig pályáznak minden megnyíló fejlesztési támogatásra.
Itt a fű rendben van | Fotó: Kovács Gréta Amikor a közmunkaprogram elindult, sok pénzt lehetett nyerni nagy értékű eszközökre, fóliasátrakra stb., de ezekből a falu akkor kimaradt. Amikor pedig az előző polgármester zöldség- és gyümölcstermesztésre vállalkozott, a mostani  szerint nem boldogult a munkaerő szervezésével, „őskáosz lett belőle”. Erről Hideg Istvánt, az előző polgármestert már nem tudtuk megkérdezni, mert 2019-ben meghalt.

Mindenesetre Hideg idejében az önkormányzat háromszor ennyi közmunkást foglalkoztatott, mint ma. Pasztorek Zoltán az elmondása szerint csak azokat tartotta meg, akik önállóan megcsinálják a rájuk bízott feladatot, és nem kell minden reggel az ablakukon zörgetni, hogy jöjjenek már dolgozni. Aki pedig eljátssza a bizalmát, és kimarad a munkából, azt később már nem veszi vissza. „De nem állok ott, hogy betartják-e a munkaidőt. Valljuk be, havi 54 ezer forintért senki nem törné össze magát.” - mondta Pasztorek.

Az önkormányzat kisebb léptékben, mint Hideg idején, most is gazdálkodik: vannak bérelt kertjei, amit a helyiektől kap használatba. Azért, hogy a takarmányt hasznosítsák, közmunkásokkal állattartásba is fogtak: az egyik lakó ugyanakkor feljelentette az önkormányzatot az ÁNTSZ-nél a szag miatt. A polgármester szerint sajnos jellemző, hogy a bajukkal sokan nem őt keresik meg, hogy megbeszéljék, hanem inkább feljelentenek vagy mindent leszólnak reflexből – erre pedig a szentlászlóiak Facebook-csoportjai remek terepet biztosítanak. Itt gyakran visszatérő téma, hogy miért nem működik a közmunka.