gyors belépés:
ugrás a tartalomhoz (Alt 1)ugrás az almenühöz (Alt 3)ugrás a főmenühöz (Alt 2)

EP-blog
Az Európai Parlament politikai csoportjai

Az Európai Parlament politikai csoportjai
Az Európai Parlament politikai csoportjai | © Mérték Médiaelemző Műhely

Az Unió a választópolgárok kezében

Az Európai Parlament az Európai Unió demokratikusan választott szerve, melynek tagjait az Unió polgárai ötévente közvetlenül választják meg. A szavazással, amely jelenleg a világ legnagyobb nemzetek feletti választása is, a választópolgárok alapvetően befolyásolhatják, milyen irányt vegyen Európa az elkövetkező fél évtizedben, hiszen a Parlamentnek a Tanáccsal együtt társ-jogalkotói és befolyásoló szerepe van a Bizottság választásában is. De hogyan is áll össze az Európai Parlament, melyek is azok a politikai csoportok, amelyekre szavazhatunk? És hogyan is működnek ezek az Európai Parlamentben?
 
Noha a választás maga nemzetek feletti, a választáson egyelőre nemzeti pártokra lehet szavazni. Felmerült ugyan a nemzeti helyett az uniós szintű pártokra való közvetlen szavazás lehetősége, hiszen logikus lenne, ha az uniós politikai csoportok befolyásolhatnák, hogy kik is legyenek a jelöltek a választások során, de ez az elképzelés egyelőre még tervezet maradt. Ugyanakkor a nemzeti pártok európai politikai pártokba tömörülnek, a megválasztott uniós képviselők pedig politikai frakciókat alkotnak az uniós törvényhozásban.

A legtöbb jogosítvány a frakciókat illeti

A nemzeti pártok elősorban politikai értékrendjük és világnézetük alapján csatlakoznak európai politikai pártokhoz, ugyanakkor a parlamenti frakciók alakítása ennél összetettebb. Egyrészről nem minden nemzeti pártnak van tagsága európai politikai pártban, és az Európai Parlamentben nem minden európai politikai pártnak van frakciója, másrészről a parlamentben a frakcióhoz való csatlakozás nem kizárólag értékválasztás alapján, hanem a hatalmi logika alapján történik. A parlamentben ugyanis a jogosítványok többsége a frakciókat illeti meg: a frakciók vezetői alkotják a parlament vezetését, ők jelölik az elnököt, alelnököket, a bizottságok elnökeit és más tisztségviselőket, s a frakciók döntenek a jogalkotási feladatok, a jelentések elosztásáról is. Éppen ezért a frakciótagság érdeke a nemzeti pártoknak, illetve a bejutott képviselőknek egyaránt. A frakcióknak szintén érdekük, hogy minél több taggal rendelkezzenek: minél nagyobb a frakció, annál nagyobb a befolyása a pozíciók, a feladatok és az anyagi források kiosztásánál. A frakcióalakításnak a házszabály szerint vannak feltételei is: a megalakításhoz minimum 7 ország legalább 25 európai parlamenti képviselőjére van szükség.
 
Éppen ezért rögtön az európai parlamenti választások után megindulnak a tárgyalások a meglévő frakciók és azon parlamentbe bejutott nemzeti pártok, illetve európai parlamenti képviselők között, akiknek nincs európai párttagsága, de ideológiailag közel állnak az adott frakcióhoz. Sok választás után felmerül új, korábban nem létező frakciók alkotása is: leginkább olyankor, ha olyan egy vagy több nagyobb párt újonnan kerül be a parlamentbe, amelyek saját frakciót akarnak létrehozni, és van hozzá erejük, hogy más nemzeti pártok képviselőit is magukhoz vonzzák.

Frakciók és koalíciók

A mostani 2014-2019-es parlamenti ciklusban a két legnagyobb politikai csoport az Európai Néppárt (EPP) frakciója 217 és az Európai Szocialisták és Demokraták frakciója (S&D) 186 képviselővel: a két frakció együtt a parlamenti helyek körülbelül 53%-át adják, s ezek minden tagországból rendelkeznek képviselővel. A kisebb frakciók természetesen csökkenő számú országot képviselnek, csökkenő számú képviselővel. A frakciók nagyság szerinti sorrendben:
 
Parlamenti frakciók Európai Parlamenti képviselők száma Képviselt országok száma
Európai Néppárt (EPP)
217
28
Európai Szocialisták és Demokraták (S&D)
186
28
Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR)
75
19
Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE)
68
22
Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA)
52
18
Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL)
52
14
Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD)
41
7
Nemzet és Szabadság Európája (ENF)
37
8

Látható, hogy az Európai Parlamentben a politikai paletta nagyon sokszínű, ugyanakkor egyetlen parlamenti pártnak sincs többsége. A megállapodások és a szavazások során a nagykoalíciós logika sokszor működik, a politikai csoportok alapvetően értékrendjük, prioritásaik, illetve az éppen tárgyalt téma alapján, kötnek alkalmi koalíciókat a többség biztosítása érdekében.

Változó határvonalak, stabil alapértékek

Általánosságban elmondható, hogy a gazdasági kérdésekben a jobboldali centrumpártok, mint például az EPP, az ECR, vagy akár az ALDE bizonyos szárnya liberális, a piac szabályozóerejében hívő álláspontot képviselnek, ugyanakkor a baloldali centrumpártok jobban bíznak a Bizottság, vagy a tagállamok szabályozó szerepében. Amíg például emberi jogi, vagy szociális jogok kérdésében a baloldalibb pártok alapvetően kiterjesztő értelmezésben hisznek, addig a jobboldalibb pártok inkább a megszorítóbb értelmezés hívei. Ugyanakkor ezek a határok ma már nem húzhatók meg egyértelműen, különösen azért, mert a tagországok, illetve az ott élő európai polgárok értékrendje is különbözik. Egy észak-európai ország jobboldali pártja adott esetben több baloldali szociális értéket próbál érvényesíteni, mint akár egy kelet-európai ország baloldali pártja. Egyes országokban a politika tradicionálisan zöldebb (pl. Ausztria), mint más tagországokban, ezért például a környezetvédelem, a klímapolitika hangsúlyai, vagy az atomenergiával kapcsolatos álláspont még egy konzervatív párt számára is lényegesen zöldebb, mint más országokban. A különböző európai országokban a politikai egyensúly a politikai középtől kissé inkább jobbra vagy inkább balra húzódik.
 
Vannak ugyanakkor alapértékek, amelyekben az Európai Unió pártjai egyetértenek: ilyenek például a demokrácia alapértékei, vagy a jogállamiság. Ezek az értékek alapvető fontosságúak és megkérdőjelezhetetlenek. A legtöbb politikai párt számára ugyanilyen megkérdőjelezhetetlen az Európa-párti szemlélet, ami persze nem jelent kritika nélküli elfogadást. Az Európai Unió egy olyan közös vállalkozás, amelynek építésében, működtetésében, mi több sikerében elvileg minden ország és a legtöbb politikai párt érdekelt, ugyanakkor egyik pártnak sincsen többsége sem a parlamentben, sem a Tanácsban. Ezért az Unió intézményeinek az egyik vezérlő elve a kompromisszumkészség és kompromisszumkeresés.

Kompromisszumkeresés és euroszkepticizmus

A parlamenti pártok és a képviselők többsége a munkájuk során azt keresik, hogyan lehet a parlament működtetésében, a jogalkotás vagy a politikai véleményalkotás során megkeresni azt a közös nevezőt, ami a legtöbb politikai oldalnak megfelel. A kompromisszumkeresés eredményeképp igyekeznek a legnagyobb támogatást biztosítani egy-egy jelentésnek vagy jogszabálynak.
 
Persze a kivétel itt is erősíti a szabályt: a parlamentben több olyan frakció is jelen van, amelyek euroszkeptikusként mutatják be magukat. Ezek, többnyire jobboldali populista pártokból tevődnek össze, amelyek elutasítják az európai integráció egy részét vagy egészét, és ismételten a nemzetállamok létében keresik a jövő zálogát. Az ő magatartásuk lényegesen különbözik a többiekétől: a parlamenti munkában kevésbé aktívak, és az aktivitásuk nagy része is inkább a felépített uniós rendszer lebontására, szétzilálására irányul. Ilyen frakciók jelenleg az Európai Parlamentben az EFDD, illetve annak egy része és az ENF frakciók, ezeket a csoportokat elsősorban az Európa-ellenesség és az erős nacionalizmus köti össze. A benne szereplő nemzeti delegációk különbözősége nap mint nap megmutatkozik, hiszen gyakorlatilag nincs értékválasztás, amely összekötné őket: érdekeik erősen különböznek, hiszen ők kizárólag egy-egy nemzet vélt érdekekeit veszik figyelembe. Az Európa-ellenes pártok térnyerése ugyanakkor azért veszélyes, mert miközben egy globalizálódó világban bizonyítottan csak egy együttműködő Európai Unió képes Európát a világ élvonalában tartani, ezek a politikai csoportok populista alapokra építkezve egyre nyilvánvalóbban az Európai Unió lebontásán dolgoznak. Ezzel hosszútávon veszélyeztetik az Európa Unió egységét és az európai nemzetek közötti békét.