gyors belépés:
ugrás a tartalomhoz (Alt 1)ugrás az almenühöz (Alt 3)ugrás a főmenühöz (Alt 2)

Kovács Blanka
Populizmus és népességfogyás

Klartexte, grafika: Ducki Kristóf
© Goethe-Institut Ungarn

2015-ben Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke úgy fogalmazott: „szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk”. Akkor még kevesen sejtették, hogy ez a kicsit bosszantó, de azért vicces megjegyzés három évvel később adófizetők sok milliárd forintjába kerülő kampányokban köszön vissza. De hogyan jutott idáig a magyar kormány kommunikációja, és mi köze mindennek a populizmushoz?

Habár a Fideszt, Magyarország kormánypártját ismerők joggal kérdezhetik, hogy mégis mi abban a meglepő, hogy egy jobboldali, konzervatív-keresztény párt felveszi a harcot a női emancipációval, a választ valójában nem feltétlenül ideológiákban kell keresni, hanem inkább a statisztikákban. Ha megnézzük a demográfiai adatokat, érthető, miért pánikolnak a politikusok: ha így folytatjuk, az országban évtizedeken belül több millióval kevesebben lesznek. Magyarország termékenységi rátája egyre csökken, vagyis évről évre kevesebben vállalnak gyereket, illetve kevesebb gyerek születik a családokban. Az tehát, hogy a Fidesz egy rendkívüli gonddal áll szemben, nem vitatható – viszont az, hogy hogyan kommunikál a népességfogyásról, annál inkább. A kormány ugyanis a családalapítás és a gyermekvállalás ösztönzését belefoglalta abba a populista, ellenségképet kreáló és tények helyett érzelmeken alapuló retorikába, amelyet 2015 óta folytat a liberális értékrend ellen.

Mi a populizmus?

Azt, hogy mi az a populizmus, máig nehéz meghatározni, noha az elmúlt években az egyik legnépszerűbb kutatási téma volt a politikatudomány területén. Az egyik leghíresebb teoretikusa Ernesto Laclau, akinek A populista ész című könyve alapműnek számít. Laclau szellemében azt mondhatjuk, a populizmus egyik legfőbb ismérve, hogy a politikai hatalmak abszolút ideológiák helyett a nép többségi akaratára alapozva alakítják kommunikációjukat és intézkedéseiket, tények helyett érzelmi alapú retorikai fogásokat alkalmazva. Jellemzője továbbá, hogy ellenségképet vízionál, és megteremti a mi vs. ők dichotómiát, ahol a mi általában az elnyomott nép, az ők pedig egy gonosz, uralkodó elit réteg, aki nem elégíti ki a nép igényeit.
 
A médiának a Fidesz populizmusában kiemelt szerep jut azáltal, hogy Orbánhoz hűséges oligarchák éveken át vásároltak fel kiadókat, és a szerkesztőségeket kormányszócsővé alakították. Ez többek között magába foglalja az összes megyei lapot, a köztévét, a TV2-t, ami az ország egyik vezető kereskedelmi adója, illetve több, országos lefedettségű rádiót is. Az információs hatalom tehát adott, már csak meg kell tölteni a felületeket.

A család mint a populista ellenségképek közötti összekötő kapocs

A Fidesz populista retorikájában a család a különféle üzenetek összefogó kapcsa. A népességfogyás kérdésköréhez több ellenségképet is lehet kapcsolni. A kormánypárt évek óta a migrációt és a közel-keleti menekülteket állítja pellengérre kommunikációjában, továbbá mindenkit, aki befogadáspárti vagy szolidáris a bevándorlókkal szemben. És hogy ki is ez a csoport? Szerintük egy „liberális elit”, akiknek vezetője és mecénása Soros György, a magyar származású, New York-ban élő filantróp üzletember, aki számos társadalmi szervezetet finanszíroz szerte a világban, köztük Magyarországon is. Ezek között valóban akad több, menekültügyekkel foglalkozó társaság is, de a Fidesz által Sorosról terjesztett információk nagy része álhír vagy csúsztatásokkal teli hír. Soros tökéletes példa a populizmus elitellenes ellenségképére: a világ 30 leggazdagabb embereinek egyike, nyíltan elkötelezett a liberális értékrend és a bevándorlás támogatása iránt, ugyanakkor az Egyesült Államokban él, így Magyarországon nem tudni róla túl sokat.
 
Habár a menekültválság alig 1 év alatt véget ért, a Fidesz utána is következetesen folytatta a Soros-ellenes kommunikációt, amelynek következő célpontja a Gender Studies, azaz a társadalmi nemek tudománya lett, valamint a képzésnek helyet adó, Soros által alapított és finanszírozott Central European University. (Működésének ellehetetlenítése miatt a Central European University 2018. december 3-án bejelentette, hogy elhagyja Budapestet, és Bécsbe költözik.) Azt, hogy a társadalomba beágyazott nemi szerepeket kritikusan vizsgáló szak miért nem való Magyarországra, főleg kormánypárti politikusok médiamegjelenéseiből tudhatta meg a laikus többség. A politikusok általában a következőkre hivatkoztak: a „genderológusok” iránti piaci kereslet hiányára; arra, hogy a társadalmi nem fogalma összeegyeztethetetlen a biológiával és a normalitással, illetve a keresztény értékekkel; illetve hogy a társadalmi nemek tudománya egyenesen támadás a nemi, vallási, családi, nemzeti önazonosság ellen.
 
Ebben a szimbolikus harcban a népességfogyást a Fidesz szerint csak úgy lehet megállítani, ha magyar gyerekekkel lesz tele az ország, különben Brüsszel idegen kultúrájú, a kereszténységet nem tisztelő menekülteket telepít be az országba tömegével. Ez ellen pedig fel kell lépni, és mihamarabb minél több gyereket kell világra hozni.
 
A kormány retorikájában a konzervatív családkép rendkívül jól felépített és világosan körülhatárolt. A családot egyértelműen úgy képzelik el, hogy a (heteroszexuális) szülők házasságban élnek és több gyereket nevelnek, a fő kereső az apuka, és az fel sem merül, hogy a gyerekekkel ne az anyuka maradjon otthon. Egyértelművé teszik, hogy az ilyen család számukra kimagasló érték, amit hajlandóak egyre több pénzzel támogatni.

A család témája a kormányközeli és az ellenzéki sajtóban

A kormány populista politikai kommunikációs törekvéseit a legjobban az mutatja be, ha összehasonlítjuk, hogyan jelenik meg a család témája egy kormányközeli és egy független híroldalon. A deklaráltan kormánypárti Magyar Idők publikációit hasonlítom össze az egyik legolvasottabb internetes hírportál, az Index.hu cikkeivel. Habár az Index tulajdonosi köréhez kormányközeli emberek is köthetőek, az alapítványi tulajdonlásnak köszönhetően ez a hírportál kiegyensúlyozott, általában inkább kormánykritikus médiumnak tekinthető.
 
Az Indexen 2018. szeptember és december 1-je között 16 cikk született a magyar családokkal és a népességfogyással kapcsolatban, melyek főleg a családpolitikai intézkedésekről és a népességfogyási statisztikákról szóltak. Ebben az időszakban a portálon a legtöbb figyelmet a lakástakarék-pénztár megszüntetése kapta. A kedvezményes lakáscélú megtakarítás megszüntetése országszerte nagy felháborodást keltett. Az Index többek között hírt közölt még a családi adókedvezmények további bővítéseiről, 2000 új óvoda építésének tervéről és az októberben indult, családok védelméről szóló nemzeti konzultációról. A médium saját, tényfeltáró anyagi közül a vizsgált három hónapban 4 releváns cikk volt: egy a részmunkaidőben elhelyezkedni kívánó anyák esélyeit mérte fel, egy az apákkal kapcsolatos társadalmi elvárások átalakulását mutatta be, egy a kitolódott gyerekvállalási kor demográfiára gyakorolt hatását vizsgálta, egy pedig arról számolt be, hogy a kormány erőfeszítései ellenére nem az a társadalmi réteg alapít családot és vállal gyereket főleg, akiknek a Fidesz örülne. A cikkek kritikusak azzal kapcsolatban, hogy a kormány családtámogatási rendszere inkább az eleve jó anyagi helyzetben lévőknek kedvez.
 
A Magyar Időkben csupán 2018 novemberében 79 cikk született család-témában – tehát ötször olyan sok harmad annyi idő alatt, mint az Indexnél. Ezek egy része a különböző családpolitikai változtatásokról szóló hír. A véleménycikkek és a kormánypárti politikusok nyilatkozatai minden esetben ugyanarra a két dologra koncentráltak. Egyrészt azt állítják, hogy Európa az alacsony gyermekvállalási kedvet azzal akarja kompenzálni, hogy bevándorlókat és menekülteket fogad be – ami a magyar kormány szerint veszélyes és megakadályozandó. Másrészt pedig azt hangsúlyozzák, hogy amikor az ellenzék kritizálja a kormány családpolitikáját, valójában el akarja venni a pénzt a családoktól, tehát az ellenzék ármánykodásától ugyancsak meg kell védeni a magyar családokat. Jól látható a populista ellenségképzés és félelemkeltés mintája ezekben a szövegekben.

Konklúzió

Habár a populizmus önmagában komplex téma, egy éveken átívelő, a kormányhatalom minden erőforrását megmozgató, populista kommunikációs fogásokat igénybe vevő kampány által szemléletesen bemutatható a lényege. Azt láthattuk, hogy a magyar kormány a menekültválságot, a Gender Studies szakkal kapcsolatos aggályait és a népességfogyást egyetlen szálra fűzte fel: a liberalizmusra kártékonyságának témájára. A médiumok elemzéséből pedig egyértelművé válik, hogy bár a demográfiai tendenciák fontossága kétségtelen, a konzervatív család mint érték hangsúlyozása a kormányhoz lojális médiában nemcsak gyerekvállalásra ösztönöz, de a félelemkeltés révén a hatalom megtartását is szolgálja.

 
Olvasnivaló

Ernesto Laclau: A populista ész (On populist reason), Noran Libro, 2011
 
A Fordulat c. folyóirat populizmusnak szentelt száma fordulat.net/?q=huszonkettedik
 
Az Átlászó.hu infografikája a magyar kormánypárti média tulajdonosi szerkezetéről adatujsagiras.atlatszo.hu/2018/11/28/infografika-matol-igy-nez-ki-a-kormanyparti-media-tulajdonosi-szerkezete