Beszélgetés Szomora Zsolttal
„Ma már nagyon nehéz életben tartani ezt a zenei kultúrát”

Szomora Zsolt prímás, a kávéházi cigányzene hagyományőrző képviselője. A Goethe Intézet által 2020 októberében szervezett Rikárdó csakazértis kifőzött valamit rendezvénysorozat nyitóeseménye egy szabadtéri koncert volt a budapesti nyolcadik kerületben a Szigony utcai lakótelepen, ahol a lakók az ablakokból és a Muzsikus cigányok parkjában hallgatták a Lashe Shave együttes, valamint Szomora Zsolt és zenekara közös örömzenélését. Szomora Zsolttal 2020 novemberében Pócsik Andrea készített interjút.

Ugyanabból az általánosabb kérdésből indulunk ki, mint a Szegedi Tamással folytatott beszélgetésben, hiszen az különösen érdekes, milyen hasonlóságok, párhuzamok vannak művészeti áganként. Hol és mikor szólítottak meg először „roma művészként” és milyen élményed kapcsolódik ehhez?
 
Mivel én muzsikus családban nőttem fel, anyai és apai ágon is visszamenőleg generációkra mindenki muzsikusként kereste a kenyerét, nekem természetes volt, hogy a zene által kaptam a mindennapokban az élményeket, már kisgyerekként. Az első igazán meghatározó élményem az 1986-ban 6 évesen volt, mikor a testvérem Szomora Palika, fellépett a Budapesti Kongresszusi Központban a 100 tagú cigányzenekar legfiatalabb prímása ként, a zenekar élén. 6 évesen kezdtem zenét tanulni a Dohány utcai zeneiskolában, 14 évesen kerültem a Rajkó zenekarba, ahol 2 évet tanultam, majd a 100 tagú cigányzenekarba tanulhattam és játszhattam. Ezek a tanuló évek nagyon meghatározták a következő éveimet, mivel rengeteg tapasztalatot és ismeretet tudtam szerezni a legnagyobb zenei előadóktól, prímásoktól, mint például: Boross Lajos, Berki László, Buffó Rigó Sándor, Járóka Sándor és még sorolhatnám sokáig. Tizennyolc éves koromtól pedig önálló prímásként játszottam az éttermek világában. Ekkortól folyamatosak voltak az éttermi, kávéházi, lehetőségek, felkérések, itthon és külföldön egyaránt.
Farkas Gyula unokája Szomora Palika | © Szomora Zsolt Milyen műfajokban kezdtél el zenélni?
 
Kezdetben a klasszikus vagy kávéházi cigányzenében, hagyományos (cimbalom, bőgő, brácsa, hegedű) felállásokban. Ez változott az évek során: muzsikáltam zongora, gitár, harmonikakísérettel és szalonzenekarral is. 1999-ben lettem a Szalai Antal vezetésével működő Honvéd Együttes tagja, ahol Lisztet, Brahmsot, Strausst, valamint, klasszikus magyar nótát, operetteket és a népzenét is játszottunk. 2004-től 2011 ig számos külföldi meghívásnak tettem eleget különböző zenei formációkkal. (Marokkó, Brazília, Japán, Belgium, Monaco. Játszottam az Amerikai Princess Cruises line, valamint a Costa Cruises Line óceánjáró hajókon több alkalommal.
 
A te pályádon tehát ez folyamatosan jelen volt: mindig hagyományos műfajokat játszottál, csak a zenekari összeállítás változott. Mennyire tudatos ez a döntés? Tudjuk, hogy a kávéházi (vagy másképp éttermi /szolgáltató) cigányzene több hullámban is hanyatláson esett át, már a századfordulótól kezdve. Mindig voltak törekvések az újjáélesztésére, a közelmúltban is. Van-e benned olyan „küldetéstudat”, hogy ennek a hagyománynak a folytatásához, fenntartásához személyesen is hozzájárulj? Vagy mennyiben tudható ez be egy családi adottságnak, meghatározott megélhetési módnak?
 
Rajkó zenekar | © Szomora Zsolt Nagyon összetett a dolog: a nagyapám öröksége a legerősebb ösztönzőerő. A nagyapám volt Farkas Gyula, aki a Rajkó Zenekart alapította 1952-ben. Ő maga, a nagyapja és az apukája is zeneszerző, karmester volt. Én és a testvérem is gyerekként azt láttuk tőle, hogy reggel a Rajkóban tanítja és neveli a gyerekeket, délután pedig otthon magán óra keretein belül tanít. Láttuk, ahogy kottát ír, hangszerel, tanít és neveli a fiatal generációt a zenei tradíciónk minden fortéjára, és ápolására annak megőrzésére. Igyekszem más kulturális területeken is munkálkodni, melyet apukámtól is láttam és tanultam, aki szintén zenész nagybőgős. Ő vezetett bele a közművelődési életbe. A teréz városban 2006- 2010 ig voltam képviselő, üllőn, a lakóhelyemen ahová 2009 - ben költöztem a családommal 2010 óta vagyok a Roma Önkormányzat elnöke. 2017- ben pedig megalakítottam a Farkas Gyula Tradíció Egyesületet.  Mind a két szervezettel közművelődési és hagyományőrző programokat szervezek, melynek természetesen rész a magyar kávéházi cigányzene is. De természetesen a zenénknek is alkalmazkodni és változni kell, ahogy a világ is változik. Nem mindig a hagyományos műfajt, stílust, felállást kérik tőlünk, mint zenei előadóktól. Már évtizedek óta minden zenész mondhatom játszik tánczenét, szalonzenét, Djangót is.
 
Ilyen módon kapcsolódtatok össze a Lashe Shave zenekarral is? Hiszen ők más műfajt (városi folklór, balkáni roma népzene) képviselnek.
 
Igen, ez az első alkalom volt a Rikárdó Fesztiválon, hogy velük játszottunk. De mondhatjuk, 20-25 éve tart ez a trend: kávéházi cigányzenekarok tagjai gyakran közreműködnek jazz vagy hagyományos népzenét játszó folklórzenekarokban is. Úgy gondolom, itt más a fontos, az érték: az együtt zenélés öröme.
 
Gondolom, a hagyományőrző egyesületben is fontos a fiatalok bevonása. Hogy látod ennek a helyzetét Magyarországon? Miképp lehet őket ösztönözni ezeknek az értékeknek az elismerésére, a hagyomány folytatására? Esetleg akkor is, ha nem muzsikus cigány családból származnak.
 
Princess Cruises Line | © Szomora Zsolt Ma már nagyon nehéz életben tartani ezt a zenei kultúrát, de muszáj őriznünk és ápolnunk. Az elmúlt pár évben mondhatjuk, hogy a turizmus fellendülése jót tett a vendéglátó zenészeknek, mert több lehetőség és alkalom adódott a muzsikaszóra. Újra felismerték a tulajdonosok azt, hogy milyen fontos szerepe van a cigányzenének a magyar kulturális és gasztronómiai életben. A magyar kormány is különböző programokkal segíti ennek a műfajnak az életben maradását és megőrzését. De ettől függetlenül nagyon nagy a baj, mert nincs utánpótlás, nincsen zenei képzés, oktatás. Az egyesülettel próbálunk szervezni eseményeket, nótaműsorokat, kiállításokat, ahol felelevenítjük a régi hagyományokat, értékeket, meghívott előadókkal, énekesekkel, zenekarokkal.
 
Ha megpróbáljuk feltárni az okokat, mi a fontosabb? A hiányzó intézményes keret (az egyetlen kivétel a tehetséggondozásra talán a Snétberger Ferenc Zenei Tehetségközpont), vagy magának a műfajnak, stílusnak a vonzereje csökken az új zenei trendek hatására?
 
Az egész műfajra hatással van az utánpótlás hiánya és a lehetőségek szűkülése. A Rajkó Zenekar sem létezik a korábbi formájában. Ez az értékteremtés kihalt, nincs olyan zenekar, iskola, ahol a fiatalokat tanítanák.  Húsz-harminc éve kezdtek elállni ettől a műfajtól, hiszen sorban szűntek meg a munkalehetőségek, zártak be a vendéglátó egységek. Jelenleg a vírus terjedése okozza a legnagyobb bajt. A többi műfajban is, de talán a kávéházi zenét sújtja legjobban, mivel nincs szakmai érdekképviseletünk, nincs összefogás. Teljes átalakulás van folyamatban az én meglátásom szerint.
 
Ennek a hiányzó érdekképviseletnek az az oka, hogy nem működik a roma önkormányzati rendszer vagy a szakma széthúzása?
 
Több oka is van. Az összefogáshoz, intézményesítéshez kellenének tanárok, akik ösztönzik a fiatalokat. De ma mindenki a megélhetésért küzd.
 
Ha konkrét példát nézünk: Budapesten a FROKK (Fővárosi Roma Kulturális Központ) vezetője, Kathy-Horváth Lajos maga is muzsikus. Van-e náluk ilyen kezdeményezés? Az ő feladatuk is lehetne ez, nem?
 
De igen. De én nem tudok semmi ilyen kezdeményezésről.
 
Mi a helyzet külföldön? Sok tapasztalatod lehet erről, hiszen gyakran zenéltek országon kívül, most például Milánóba mentek.
 
Külföldön a magyar zenészek vendégszereplése nagyon gyakori volt, pontosan tudták, mit képviselnek, mit játszanak, és szórakoztatva a vendégeket. Szerte a nagyvilágban számos cigányzenekar játszott, és mutatta be, ezt a magyar kulturális értéket és tradíciót szórakoztatva az érdeklődőket. Mára már mondhatni, hogy nagyon, nagyon kevés, akik külföldre tudnak menni, zenélni, mert sajnos nagyon megváltozott a zenei felfogás, igény és elvárás.
100 Tagú Cigányzenekar | © Szomora Zsolt Ha meg kellene fogalmaznod, mik a kávéházi cigányzene legfőbb értékei, mik lennének azok?
 
Amiket az elődeink is képviseltek. Bemutatták a több évszázados hagyományos magyar zenei műfajokat, stílusokat, a nótát, a csárdást, a népdalokat, verbunkost. A hangszerek, a cselló, cimbalom, brácsa összjátéka, az előadásmód, és legfőképpen a vendégek minőségi szórakoztatása. Nagyon fontos a megjelenés, az elegancia. Sajnos, kevés olyan hely van mostanság, ahol komplett cigányzenekar játszik szórakoztatva a vendégeket.