Interjú
Bagossy László

Interjú Bagossy Lászlóval, a stuttgarti tri-bühne művészeti vezetőjével.

Mikor és hogyan kerültél Stuttgartba?

2005-ben jártam először Stuttgartban, amikor a katonás Top-Dogs-rendezésemmel vendégeskedtünk a tri-bühne színházban. Akkor ismerkedtem meg a német társulat most leköszönő vezetőjével, Edith Körberrel, aki rendezni hívott, aztán 17 éven át majdnem minden évben csináltam náluk egy előadást. A várossal és a társulattal is nagyon régóta ismerjük egymást. A jövő évadtól pedig én leszek a színház művészeti vezetője. A tri-bühne mindig erős magyar kapcsolatokkal rendelkezett, elsősorban a Katona József Színháznak köszönhetően. Zsámbéki Gábor, Székely Gábor, Lukáts Andor és Székely Kriszta is rendeztek ott az elmúlt évtizedekben, Zsámbéki több évig volt meghatározó vendégrendezője a társulatnak, és komoly hatással volt a színház életére.

Magyar színdarabokat is szoktál rendezni Németországban? Más szempontok szerint választasz idehaza, mint Stuttgartban?

A darabválasztásban mindig nagy szabadságot kaptam, de ezzel a szabadsággal (ahogyan itthon is) mindig a társulat adottságainak és igényeinek figyelembe vételével éltem. Több német darabot is rendeztem, mert régi vonzalmat érzek a német kultúra iránt, másfelől tudatosan igyekeztem színpadra vinni magyar kortárs szerzőket: Tasnádit, Egressyt, Kerékgyártót. Most éppen Pintér Béla darabját próbálom, de írtam saját műveket is a tri-bühne számára. Stuttgartban mindig nagyon nyugodt és intenzív műhelymunkát tudtam folytatni, sok kísérletezéssel, és többször is előfordult, hogy az ott létrehozott előadásoknak elkészítettem a magyarországi, tovább gondolt változatát.

Tolmács segíti a rendezői munkádat? Mennyit fejlődött a nyelvtudásod a legelső kinti rendezésed óta?

Eleinte nem beszéltem németül, de kezdettől törekedtem rá, hogy németül tudjak dolgozni. Lehetőségem lett volna az angolt, mint közvetítő nyelvet használni, de ezt szándékosan nem akartam. Az első két-három évben még tolmács segítségére szorultam, azóta boldogulok németül is, úgy érzem, évről-évre egyre jobban. Most, hogy Németországba költöztem, remélhetőleg tovább erősödhet a nyelvtudásom.

Szíveden viseled a rendező tanítványaid sorsát, hogyan tudod tartani bennük a lelket?

Döntésemet, hogy elhagyom Magyarországot, nagyban befolyásolta az SZFE politikai lerohanása, és hogy a rendező tanítványaimmal együtt a Freeszfe kötelékében folytattuk a munkát, ahol az Emergency Exit nevű diplomamentő program egyik irányítója voltam. Részei lettünk egy komoly európai kapcsolatrendszernek, az osztályom tagjai pedig a salzburgi Mozarteumtól kaptak diplomát. Új pozíciómban azon fogok dolgozni, hogy minél több Freeszfe-végzősnek és pályakezdőnek segítsek egymásra találni az európai partneregyetemeink végzőseivel és pályakezdőivel, hogy közös munkákat hozhassanak létre, és hogy együtt akár európai karriert is építhessenek.

Hogyan látod a jövőt? Itthon – Németországban?

Stuttgartban boldog vagyok. Szerencsésnek érzem magam, hogy színházi pályafutásom utolsó szakaszát ilyen izgalmas feladattal tölthetem. És hogy a magyarországinál sokkal nyitottabb, szolidárisabb, és méltányosabb társadalomban élhetek. Nem tudom, mit hoz a jövő, de lehetséges, hogy soha nem térek vissza Magyarországra.