gyors belépés:

ugrás a tartalomhoz (Alt 1) ugrás a főmenühöz (Alt 2)

Magyar Gárda | Az erőszak előszele

Magyar Gárda
Grafik: Elekes Réka © Goethe-Institut Budapest

A Magyar Gárda a szélsőjobb oldal rendszerváltás utáni történetének kulcsszereplője. A Magyar Gárda megkérdőjelezte az állami erőszakmonopóliumot, nyíltan és büszkén rasszista ideológiára épült, fő funkciója a megfélemlítés volt, és legitimálta az erőszakot, mindenekelőtt a romákkal szembeni erőszakot. Olyan társadalmi környezetet teremtett, amelyben aztán megtörténhettek a rendszerváltás utáni legsúlyosabb rasszista indíttatású bűncselekmények, a 2008 júliusa és 2009 augusztusa között elkövetett romagyilkosságok.

A Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület egyik alapítója és első elnöke Vona Gábor volt, aki egyúttal a párttá alakult Jobbik első alelnöke, majd 2006-tól elnöke. Az egyesület alapítói között volt Bencsik András, a Fidesz tagja, a Demokrata című hetilap főszerkesztője, aki később kilépett a szervezetből.

A Magyar Gárda Egyesület fő célja a Magyar Gárda Mozgalom megalapítása volt. A mozgalom önállóan szerveződött, az egyesület Vona Gábor megfogalmazásában „eszmeileg fog őrködni a gárda felett”. Később, az egyesület feloszlatására irányuló bírósági eljárás keretében a bíróság egyik feladata éppen annak tisztázása volt, hogy a mozgalom tekinthető-e az egyesülettől független szerveződésnek. A jogerős ítélet végül egyértelműen kimondta, hogy az „egyesület a Magyar Gárdát szervezeti egységként magában foglalja”.

Für Lajos egykori honvédelmi miniszter, a katolikus, a református, és az evangélikus egyház képviselői, Wittner Mária, a Fidesz parlamenti képviselője – ők azok, akik jelenlétükkel és tevőlegesen is kiálltak a Magyar Gárda mellett annak avatóünnepségén, 2007. augusztus 25-én. Für Lajos avatta fel a gárdistákat, az egyházak képviselői megáldották a Gárda zászlaját – utólag az érintett egyházak a résztvevő pap, illetve lelkészek egyéni akciójának minősítették a zászlószentelést, amihez az egyházi döntéshozóktól nem kértek hozzájárulást –, Wittner Mária beszédet mondott. Mindezt egy katonai egyenruhát viselő, a magyar történelem legsötétebb időszakainak szimbólumait és nyelvezetét idéző szervezet megalakulásához kapcsolódóan. Orbán Viktor a Gárdával kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy az attól való elhatárolódás „rossz kifejezés”, ezért ő azt nem használja.

A Gárda tagjai a Szent Koronára tettek esküt, magukra nézve kötelezőnek fogadták el a Gárda Szolgálati Szabályzatát. A Gárda alapító nyilatkozata szerint a Gárda „életre hívója és támogatója mindannak, ami nemzeti felébredésünk és felemelkedésünk irányába mutat, de megingathatatlan gátja a magyarság szellemi és fizikai gyengítésének. A Magyar Gárda felkiáltó jel kíván lenni! Üzen mindazoknak itthon és a nagyvilágban, akik nemzeti széttagoltságunkban, megtörtségünkben és megsemmisítésünkben érdekeltek: Nem hagyjuk! Üzen mindazoknak, akik ha nemzetünk sorsáról van szó, tespedtek, célvesztettek vagy meghunyászkodók: Ébresztő! Végül üzen mindazoknak, akik régóta sóvárognak egy szebb magyar jövő után: Eljött az idő!

Ezekben a mondatokban egyszerre van jelen a Gyurcsány-kormánnyal szembeni elégedetlenség, sőt a kormány legitimációjának megkérdőjelezése, a cigányellenes indulatok kifejeződése, továbbá a magyarsággal szembeni antiszemita összeesküvés-elmélet. 

A Gárda 2007. december 9-én a Pest megyei Tatárszentgyörgyön a romák szegregációját követelve felvonulást rendezett a „cigánybűnözés” ellen, a „Vidék Közbiztonságáért” címmel. A Független Hírügynökség beszámolója szerint „300 gárdista, fekete egyenruhában, árpádsávos zászlókkal, dobszó kíséretében vonult át a falun, a templomtól a rendezvény helyszínére. Őket néhány száz szimpatizáns és helybéli kísérte. A felszólalók a cigánybűnözés ellen tiltakoztak, amelyet az országot terrorban tartó járványnak neveztek.” A menet a település cigányok lakta részébe nem mehetett be, de a felvonulás után a résztvevők „egy többségében romák lakta utca egyik házának kertjében szalonnát sütöttek”.

A következő hónapokban a Gárda több, részben cigányok lakta településen szervezett demonstrációt. Nyírkátán, Vásárosnaményben, Pátkán, Sarkadon egyaránt a cigányságot megfélemlítő vonulás zajlott.
2008 őszén a Gárda kettészakadt. A Jobbik mint párt számára a Gárda egyes tagjainak megnyilvánulásai már kínossá váltak, ugyanakkor a mozgalom radikálisabb szárnya szerint a Jobbik csak a saját népszerűségének növelésére használta a Gárdát. A korábbi „főkapitány”, Dósa István vezetésével létrejött az ún. „Őrző Magyar Gárda Mozgalom”, amely sem a Magyar Gárda Egyesülettel, sem a Jobbikkal nem működött együtt. A Jobbikkal új együttműködési megállapodást kötő másik szárny továbbra is Magyar Gárda Mozgalom néven működött, Kiss Róbert vezetésével.

Az ügyészség már 2007-ben, a tatárszentgyörgyi vonulás után eljárást indított a Magyar Gárda Egyesület ellen, és kérte a bíróságtól a szervezet feloszlatását. A bíróság elsőfokú ítéletében 2008. decemberében feloszlatta az egyesületet. A 2009. júliusában született jogerős ítélet helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, a Gárda jogi értelemben megszűnt. Az ítélet szerint a Magyar Gárda kétségbe vonta az erőszak alkalmazásának állami monopóliumát, rendezvényein folyamatosan érzékelhető volt az erőszakos cselekmények elkövetésének magas kockázata, megnyilvánulásai rendszeresen megsértették a rendezvények helyszínein tartózkodók biztonsághoz és szabadsághoz való jogát, továbbá a faji megkülönböztetés tilalmára vonatkozó egyezményeket.

A rendszerváltás utáni magyar történelem egyik legijesztőbb momentuma az egyenruhás, félkatonai szervezetként működő Magyar Gárda megjelenése. Ez egyszerre vonta kétségbe az állam működőképességét és mélyítette a cigányság és a többségi társadalom közötti szakadékot. A Gárda működése meghatározó előzménye volt a 2008-2009-ben elkövetett romagyilkosságoknak.