Egy magyar falu
Mit adtak nekünk a szentlászlóiak?

Tóth Szabolcs Töhötöm azt írta Első leütés című könyvében, hogy az újságírót a minden emberre jellemző szenvedélyes kíváncsisága hajtja szakmai kiteljesedése felé. 2021 szeptemberében ugyanez a kíváncsiság vezetett minket Szentlászlóra.

„A faluról csak annyit tudtunk, hogy régen sok sváb családnak adott otthont, a német kultúra lenyomatai pedig a mai napig érzékelhetők az alig több, mint 800 fős faluban. Ironikus módon Budapestről indulva épp annyi ideig tartott Szentlászlóig a vonatút, mintha egyenesen Németországba mentünk volna.”

Érkezésünk után átbeszéltük, milyen cikkekből fog állni az Egy magyar falu projekt, majd mind útra keltünk, hogy felkeressük interjúalanyainkat és a környezetet, amiben élnek. Így ismertük meg Marika néni családjának történetét, a méhészet és kaméleon tartás csínját-bínját és a közösség összetartásán – sokszor komoly ellenszélben – dolgozó helyiek mindennapjait.

Városiként kellemes meglepetés volt, hogy folytonos faggatózásunkat senki sem fogadta elutasítóan, sőt, épp ellenkezőleg: interjúalanyaink örültek, hogy végre hallgatóságra találtak. Annak dacára, hogy reggeltől-estig információkat gyűjtöttünk a falu életéről, a helyi viszonyokat csak napok után kezdtük átlátni. A bonyolult falusi kapcsolatrendszer felgöngyölítése összekovácsolta kis csapatunkat, olyan izgalommal vártuk egymás riportjainak fejleményeit, mint a hét második felében esedékes lovaskocsis kirándulást a szomszéd faluba.

A szentlászlói kaland rövidsége ellenére rengeteg életre szóló tapasztalatot adott mindannyiunknak: sokan először dolgoztunk szerkesztőség tagjaként, először agyaltunk ilyen sokféle anyagon párhuzamosan, és Bogár Zsoltnak köszönhetően először kaptunk olyan szakmai mentorálást, ami legalább annyi tanulsággal szolgált, mint kellemes emlékkel.

Az Egy magyar falu projektoldal október végén állt össze, ide kerültek az általunk készített fotók, videók, interjúk és hosszabb- rövidebb lélegzetvételű írásaink a faluról. Az oldal debütálása után azonban nem ért véget a közös történetünk Szentlászlóval, hiszen nem sokkal később arról értesültünk, hogy kiállítás lesz a terepmunka során készült anyagokból. A kiállítássorozat  első állomása és megnyitója 2022. január 27-én a pécsi Tudásközpontban volt. Szerintem a projekt legelején, amikor még csak fejben tervezgettünk, egyikünk sem gondolta, hogy egyszer a Szentlászlón született cikkek és fotók, nemcsak az online térben lesznek látogathatók. A pécsi kiállítás megnyitójára újságírói csapatunk három tagja, a projekt vezetője, Bogár Zsolt újságíró és a Goethe Intézet két munkatársa, Evelin Hust, a budapesti Goethe Intézet igazgatója és Klein Judit is ellátogatott. Ez az alkalom felidézte bennünk a Szentlászlón töltött napokat és azt, hogy milyen egyedülálló élmény volt is mindez. Mi tanuló újságíróként érkeztünk a baranyai megyei kis faluba, az ott élők nyitottságának és segítőkészségének köszönhetően tudtuk feltérképezni Szentlászlót, ismerhettük meg a falu mindennapjait és azok szereplőit. A megnyitó alkalmából beszéltünk a projekt hátteréről, az ötleted adó német Ein deutsches Dorf kezdeményezésről, a falu kiválasztásának folyamatáról, majd a projekt motivációiról és fontosságáról is. A projekt a leutazástól kezdve a publikálásig igen nagy szervezést igényelt, ebben a Goethe Intézet volt nagy segítségünkre. Evelin Hust, az intézet igazgatója azt is elmondta a megnyitón, hogy mint sokunkat, őt is, teljesen beszippantotta a projekt és szentlászlóiak élete, és reméli, hogy a jövőben több ehhez hasonló projekt is megvalósul majd. Bogár Zsolt, a projekt vezetője és szerkesztője hozzátette, hogy nem mindennapi lehetőség az, hogy újságírók akár több napot is eltölthetnek terepen, hogy felkutassanak egy-egy témát – nem beszélve egy egész falu életének feltérképezéséről, az Egy magyar falu projekt ebből a szempontból is különleges. A megnyitón a falu polgármestere, Pasztorek Zoltán is ott volt, ő beszédében azt tette hozzá az elhangzottakhoz, hogy a projekt a falubeliek között is elindított egy párbeszédet, ami mindenképp pozitív. A kiállítás február 18-ig látogatható a pécsi Tudásközpontban, utána tovább vándorol, a következő megálló Szigetvár lesz.