Magyar színházi alkotók Németországban

A magyar színházművészek németországi megjelenése nem volt előzmények nélküli: az egyes színházi alkotóközösségek turnéelőadásai mellett nagyon komoly tényező volt a magyar kortárs irodalom és képzőművészet megjelenése és emelkedő presztízse a német piacon. Esterházy, Kertész, Nádas, Konrád és Darvasi történetein keresztül kezdett épülni a kultúrák közti kapcsolat, és mindez megágyazott a magyar művészet és a  színházi alkotók iránti egyre fokozott érdeklődésnek is. Természetesen a német színházi kultúra eredendő nyitottsága is alapvető fontosságú szerepet játszott abban, hogy ezek az együttműködések kialakultak, hiszen a német kulturális szféra általános jellemzője, hogy aktívan nyit más kultúrák felé.

Mára elmondhatjuk, hogy számos magyar színházi alkotó szerzett sokrétű tapasztalatot Németországban, és olyan tudásmennyiség gyűlt össze a kezükben, amit a fiatal alkotói generációnak is fontos továbbadni. Fontosnak tartjuk bemutatni, hogy a Németországba rendszeresen visszatérő színházi emberek között ma nemcsak rendezők, de dramaturgok és tervezők is vannak, találkozónkon őket is megszólaltatjuk.  

A november eleji szimpózium másfél napjában annak szeretnénk utánajárni, hogy a két színházi kultúra különbsége ellenére mi az átjárhatóság nyitja, mit ad egyik a másiknak, illetve mi a kapcsolódás praktikus módja: mik azok a tapasztalatok, amiket ezek az alkotók meg tudnak osztani fiatalabb kollégáikkal?

Milyen – a saját kortársaik és a fiatalabb kollégák számára hasznos, fontos – válaszokat tudnak adni a mindannyiunkban megfogalmazódó kérdésekre a különböző munkamódszerek, a társulati létezés fajtái, a közönség és a kritika visszajelzése kapcsán? Vajon az ő személyes történeteikből összeáll-e egy minta? Az elmúlt időszakban átjárhatóbbá váltak-e a kultúrák közötti határok? Érdemes-e külön magyar és német kultúrában gondolkodni – hiszen érezhetően mások a színházi trendek – vagy inkább a közös európai kultúra keretrendszerében szemléljük magunkat? Milyen előnyöket és hátrányokat látnak itt és ott, összehasonlítva a két színházi kultúrát? Le kell-e mondani alkotóként a magyar gyökereikről, van-e bennük megfelelési kényszer akár az adott színházzal, akár a közönséggel szemben?

Mik esetleg azok az alkotói minőségek, amik a másfajta kulturális beágyazottság révén megtermékenyítőleg hathatnak a német színházra? Hogyan fogadják a munkatársak és a nézők – ha találkoznak vele – a kelet-európai abszurd hagyományából fakadó iróniát vagy épp szenvedélyesebb életfelfogást? Mennyire és hogyan tartanak lépést a magyar alkotók a kortárs német irodalommal és drámaírással? Esetleg próbálják-e a magyar szerzőket aktívan megismertetni, vagy akár bevonni a színházi munkába? A rendezők fontosnak tartják-e saját, korábbi társulatuk színészeit helyzetbe hozni?

Ki mindenki várható személyesen vagy online élő bejelentkezéssel a konferencián?

Bagossy László igen jelentőségteljes életutat tudhat magáénak Magyarországon és Németországban egyaránt. A magyar alkotók életében egyik legjelentősebb helyszín a stuttgarti tri-bühne Színház, ahol Zsámbéki Gábor 1987-től egészen 2002-ig dolgozott. Itt “váltotta” őt 2006-ban Bagossy László, aki a klasszikusok és német kortárs darabok mellett már két kortárs magyar művet is bemutatott a német közönségnek, és az iránta való bizalom olyan nagy, hogy hamarosan át is veszi a színház vezetését. Intézményi szinten talán az ő útja a legnagyobb sikertörténet.

Bodó Viktor nemzetközi pályája színészként kezdődött még Schilling Árpáddal és a Krétakör társulatával. Később rendezőként és a Szputnyik Hajózási Társaság  társulatvezetőjeként is fennmaradt iránta a nemzetközi érdeklődés. Német nyelvterületen is egyre több munkára kérték föl, és fontos része volt az együttműködéseknek, hogy a társulat tagjai és közvetlen alkotótársai közül is sokak részt vettek a produkciók létrehozásában. A Szputnyik sajnálatos, kényszerű feloszlása után a rendező iránti érdeklődés nem csökkent, ahogy az ő elkötelezettsége sem állandó alkotótársai iránt, így a német alkotók mellett rendszeresen dolgozik továbbra is németországi produkciókban magyar színészekkel, dramaturgokkal, zeneszerzőkkel, tervezőkkel és drámaírókkal. Közvetlen munkatársai közül Veress Anna dramaturgot biztosan vendégül láthatjuk.

Mundruczó Kornél nemzetközi sikereiről bizonyára nem szükséges hosszan írni, még talán arról is sokaknak van tudomása, hogy filmjei mellett a Proton Színház nagysikerű előadásai teremtették meg színházi vonatkozásban azt a referencia-pontot, ami újabb lökést adott a rendező nemzetközi karrierjének. Rendszeresen dolgozik a hamburgi Thalia Theaterben csakúgy, mint a berlini és müncheni Staatsoperben, felkérést kapott a Ruhrtriennalétól is. Ez évtől pedig Wéber Katával együtt a  berlini Volksbühne szerződtetett alkotója.

Dömötör András Berlinben kezdte Németországi karrierjét, de hamarosan az egész német nyelvterületen visszatérő meghívott rendezővé vált. 2014 óta a Deutsches Theater és a Gorki Theater mellett már visszatérő vendég Baselben, Grazban, Münchenben és Hannoverben is, és több éven át tartott színészkurzusokat az Universität der Künste egyetemen. Fontos számára, hogy jelen legyen úgy a magyar, mint a német színházi szcénában, és ő is igyekszik közvetlen munkatársait nem országhatárok szerint megválogatni. 

Gáspár Ildikó és Polgár Csaba alkotótársakként kezdtek külföldön dolgozni, a müncheni Volkstheaterben és a karlsruhei Baadisches Staatstheaterben (Polgár Csaba rendezéseinek dramaturgja volt Gáspár Ildikó). Később különváltak útjaik, Ildikó rendezőként Európa-szerte egyre foglalkoztatottabb lett, és 2021 nyarán a wormsi Nibelungenfestspiele felkérésére Lukas Bärfuss Lukas című darabját rendezhette meg. Az ő történetükben izgalmasnak ígérkezik a közös és külön utak felfedezése, illetve a színész-rendezői és a dramaturg-rendezői pályák összevetése is.

Nem maradhatnak ki a tervezők sem a sorból, így külön izgalommal várjuk, hogy közelebbről megismerjük/megismertessük Izsák Lili, Nagy Fruzsina, Ágh Márton és Bányai Tamás nemzetközi szakmai útjának állomásait: hogyan sikerülhet átlépni a magyar művészek alkotótársa kategóriából az európai színtéren is önállóan jegyzett művészi pozícióba, és vajon  mennyiben más a tervezők helyzete, mint a rendezőké?

Az EU-integrációval bürokratikus szempontból érezhetően egyszerűbbé váltak a külföldi munkák, és a közép- és fiatal generációkban továbbra is nagy, sőt egyre nagyobb az érdeklődés a nemzetközi nyitás felé. A feljebb felsorolt alkotók mellett szerencsére még számos németországi sikereket magáénak tudható magyar rendező, színész és dramaturg (Néder Panni, Geréb Zsófia, Lázár Helga (rendezők), Gryllus Dorka, Réti Iringó (színész), Thury Gábor, Dohy Balázs (dramaturg)) példája mutatja, hogy minden szegmensben érdemes nyitottnak lenni a nemzetközi munkára, és ebben az is segítségére lehet a művészeknek, hogy a német nyelvterület színházai figyelemmel kísérik egymás munkáját - elég csak a berlini Theatertreffen éves válogatásait figyelni – így egy izgalmas alkotó könnyen ismertté válhat egy nagyobb területen is.

Célunk, hogy a megszólaló rendezők, dramaturgok, tervezők történetei inspirálóan hassanak a fiatal nemzedékre, így olyan fórumot szeretnénk teremteni, ahol a szimpózium meghívott vendégeit nem csak a moderátor, de a résztvevők is kérdezhetik, és a kérdéseken túl is elmondhatják meglátásaikat. Várunk minden érdeklődőt, hogy minél többen kapjunk választ a ritkán feltett kérdéseinkre!

A budapesti Goethe-Institut Ritkán feltett kérdések – Magyar szíházi alkotók németországban című szimpózium megnyitója.

„A Magyar színész az nem beteg”
       Bagossy László – színházi rendező és a stuttgarti tri-bühne jövőbeli művészeti igazgatója – beszámol személyes magyarországi és nemzetközi tapasztalatairól, de általános különbségekröl a német és a magyar színházi kultura között is.

„Úgy működnek mint egy gyár"
        Ágh Márton látványtervező és Bányai Tamás fénytervező beszámolnak magyarországi és nemzetközi munkáikról és tapasztalaikról, valamint a kelet-európai és a nyugat-európai kulturális különbségekeről, amelyekkel szembesültek pályafutásuk folyamán.

„Hogyan zajlanak a dolgok egy ilyen nemzetközi közegben”
     Veress Anna beszámol magyarországi dramaturg-munkáiról és a németországi pályafutásáról, melynek kezdetén magyar rendezőknek tolmácsolt, majd később már dramaturgként dolgozott.

„A színház alapvetően egy nacionalista műfaj”
        Beszélgetés Mundruczó Kornél színházi rendezővel és Wéber Kata írónővel magyarországi és nemzetközi pályafutásukról, valamint a német és magyar kulturális különbségekről.

„Valószínüleg ez így meg kell maradjon, hogy így ingázhatok”
       Bodó Viktor beszámol színházi rendezői pályafutásáról Magyarországon és más európai színpadokon, és bepillantást nyújt személyes tapasztalataiba, aktuális projekteibe és terveibe.

„Fontos a művészetre úgy tekinteni mint egy szakma, és nem belepusztulni”
       Dömötör András beszámol színházi rendezői pályafutásáról, Magyarországon és Nemetországban – szakmai tapasztalatairól és a két ország közöti kulturális különbségekről.

„Sokkal komolyabban veszik ezt a szakmát”
      Izsák Lili látványtervező és Nagy Fruzsina jelmez- és látványtervező beszámolnak a Magyarországi és nemzetközi pályafutásukról: a különböző színházi kulturák különbségeikről és a német kiszámíthatóság előnyeiről és kihívásairól.

„Itthon azért rugalmasabbak”
      Gáspár Ildikó és Polgár Csaba színházi rendezők beszámolnak arról, hogy nemzetközi pályafutásaik során milyen tapasztalatokat szereztek, milyen kihívásokkal szembesültek a különböző színházi kulturákban, s hogy hogyan teszik túl magukat ezeken.