Egy szimpózium, ahol olyan magyar színházi alkotók szólalnak meg, akik évek óta rendszeresen, akár életvitelszerűen dolgoznak németországi színházakban.
A projekt a Goethe-Institut és a Színházi Dramaturgok Céhe együttműködésében jött létre.
A Goethe Intézet és a Színházi Dramaturgok Céhe közös szimpóziuma azzal a céllal jön létre, hogy megszólaltassa azokat a magyar színházi alkotókat, akik évek óta rendszeresen, akár életvitelszerűen dolgoznak németországi színházakban. A létrejött előadások közül néhányat itthon is láthattunk élőben vagy streamelve, értesültünk díjakról és olvashattunk kritikákat, ami csak fokozta azt az igényt, hogy maguktól az alkotóktól is halljuk tapasztalataikat, gondolataikat.
A magyar színházművészek németországi megjelenése nem volt előzmények nélküli: az egyes színházi alkotóközösségek turnéelőadásai mellett nagyon komoly tényező volt a magyar kortárs irodalom és képzőművészet megjelenése és emelkedő presztízse a német piacon. Esterházy, Kertész, Nádas, Konrád és Darvasi történetein keresztül kezdett épülni a kultúrák közti kapcsolat, és mindez megágyazott a magyar művészet és a színházi alkotók iránti egyre fokozott érdeklődésnek is. Természetesen a német színházi kultúra eredendő nyitottsága is alapvető fontosságú szerepet játszott abban, hogy ezek az együttműködések kialakultak, hiszen a német kulturális szféra általános jellemzője, hogy aktívan nyit más kultúrák felé.
Milyen – a saját kortársaik és a fiatalabb kollégák számára hasznos, fontos – válaszokat tudnak adni a mindannyiunkban megfogalmazódó kérdésekre a különböző munkamódszerek, a társulati létezés fajtái, a közönség és a kritika visszajelzése kapcsán? Vajon az ő személyes történeteikből összeáll-e egy minta? Az elmúlt időszakban átjárhatóbbá váltak-e a kultúrák közötti határok? Érdemes-e külön magyar és német kultúrában gondolkodni – hiszen érezhetően mások a színházi trendek – vagy inkább a közös európai kultúra keretrendszerében szemléljük magunkat? Milyen előnyöket és hátrányokat látnak itt és ott, összehasonlítva a két színházi kultúrát? Le kell-e mondani alkotóként a magyar gyökereikről, van-e bennük megfelelési kényszer akár az adott színházzal, akár a közönséggel szemben?
Mik esetleg azok az alkotói minőségek, amik a másfajta kulturális beágyazottság révén megtermékenyítőleg hathatnak a német színházra? Hogyan fogadják a munkatársak és a nézők – ha találkoznak vele – a kelet-európai abszurd hagyományából fakadó iróniát vagy épp szenvedélyesebb életfelfogást? Mennyire és hogyan tartanak lépést a magyar alkotók a kortárs német irodalommal és drámaírással? Esetleg próbálják-e a magyar szerzőket aktívan megismertetni, vagy akár bevonni a színházi munkába? A rendezők fontosnak tartják-e saját, korábbi társulatuk színészeit helyzetbe hozni?
Ki mindenki várható személyesen vagy online élő bejelentkezéssel a konferencián?
Bagossy László igen jelentőségteljes életutat tudhat magáénak Magyarországon és Németországban egyaránt. A magyar alkotók életében egyik legjelentősebb helyszín a stuttgarti tri-bühne Színház, ahol Zsámbéki Gábor 1987-től egészen 2002-ig dolgozott. Itt “váltotta” őt 2006-ban Bagossy László, aki a klasszikusok és német kortárs darabok mellett már két kortárs magyar művet is bemutatott a német közönségnek, és az iránta való bizalom olyan nagy, hogy hamarosan át is veszi a színház vezetését. Intézményi szinten talán az ő útja a legnagyobb sikertörténet.
Nem maradhatnak ki a tervezők sem a sorból, így külön izgalommal várjuk, hogy közelebbről megismerjük/megismertessük Izsák Lili, Nagy Fruzsina, Ágh Márton és Bányai Tamás nemzetközi szakmai útjának állomásait: hogyan sikerülhet átlépni a magyar művészek alkotótársa kategóriából az európai színtéren is önállóan jegyzett művészi pozícióba, és vajon mennyiben más a tervezők helyzete, mint a rendezőké?
Az EU-integrációval bürokratikus szempontból érezhetően egyszerűbbé váltak a külföldi munkák, és a közép- és fiatal generációkban továbbra is nagy, sőt egyre nagyobb az érdeklődés a nemzetközi nyitás felé. A feljebb felsorolt alkotók mellett szerencsére még számos németországi sikereket magáénak tudható magyar rendező, színész és dramaturg (Néder Panni, Geréb Zsófia, Lázár Helga (rendezők), Gryllus Dorka, Réti Iringó (színész), Thury Gábor, Dohy Balázs (dramaturg)) példája mutatja, hogy minden szegmensben érdemes nyitottnak lenni a nemzetközi munkára, és ebben az is segítségére lehet a művészeknek, hogy a német nyelvterület színházai figyelemmel kísérik egymás munkáját - elég csak a berlini Theatertreffen éves válogatásait figyelni – így egy izgalmas alkotó könnyen ismertté válhat egy nagyobb területen is.
Célunk, hogy a megszólaló rendezők, dramaturgok, tervezők történetei inspirálóan hassanak a fiatal nemzedékre, így olyan fórumot szeretnénk teremteni, ahol a szimpózium meghívott vendégeit nem csak a moderátor, de a résztvevők is kérdezhetik, és a kérdéseken túl is elmondhatják meglátásaikat. Várunk minden érdeklődőt, hogy minél többen kapjunk választ a ritkán feltett kérdéseinkre!
Bagossy László – színházi rendező és a stuttgarti tri-bühne jövőbeli művészeti igazgatója – beszámol személyes magyarországi és nemzetközi tapasztalatairól, de általános különbségekröl a német és a magyar színházi kultura között is.
Ágh Márton látványtervező és Bányai Tamás fénytervező beszámolnak magyarországi és nemzetközi munkáikról és tapasztalaikról, valamint a kelet-európai és a nyugat-európai kulturális különbségekeről, amelyekkel szembesültek pályafutásuk folyamán.
„Hogyan zajlanak a dolgok egy ilyen nemzetközi közegben”
Goethe-Institut Ungarn
Goethe-Institut Ungarn
Veress Anna beszámol magyarországi dramaturg-munkáiról és a németországi pályafutásáról, melynek kezdetén magyar rendezőknek tolmácsolt, majd később már dramaturgként dolgozott.
Beszélgetés Mundruczó Kornél színházi rendezővel és Wéber Kata írónővel magyarországi és nemzetközi pályafutásukról, valamint a német és magyar kulturális különbségekről.
„Valószínüleg ez így meg kell maradjon, hogy így ingázhatok”
Goethe-Institut Ungarn
Goethe-Institut Ungarn
Bodó Viktor beszámol színházi rendezői pályafutásáról Magyarországon és más európai színpadokon, és bepillantást nyújt személyes tapasztalataiba, aktuális projekteibe és terveibe.
„Fontos a művészetre úgy tekinteni mint egy szakma, és nem belepusztulni”
Goethe-Institut Ungarn
Goethe-Institut Ungarn
Dömötör András beszámol színházi rendezői pályafutásáról, Magyarországon és Nemetországban – szakmai tapasztalatairól és a két ország közöti kulturális különbségekről.
Izsák Lili látványtervező és Nagy Fruzsina jelmez- és látványtervező beszámolnak a Magyarországi és nemzetközi pályafutásukról: a különböző színházi kulturák különbségeikről és a német kiszámíthatóság előnyeiről és kihívásairól.
Gáspár Ildikó és Polgár Csaba színházi rendezők beszámolnak arról, hogy nemzetközi pályafutásaik során milyen tapasztalatokat szereztek, milyen kihívásokkal szembesültek a különböző színházi kulturákban, s hogy hogyan teszik túl magukat ezeken.