A könyvtárak olyan intézmények, amelyek küldetésükből adódóan nem a birtoklásra, hanem a megosztásra összpontosítanak, és így az állandó fogyasztás ellen dolgoznak.
Négy tematikus területen
- Kirándulás/piknik/szabadidő
- Gyermekek szórakozása
- Közösségi média eszközök
- Csináld magad
bővítettük ki kínálatunkat a klasszikus könyvtári médiumokon túl: olyan tárgyakat kínálunk kölcsönzésre, mint például longboard, diszkógömb vagy projektor, amelyekre általában csak alkalmilag van szükség. Mostantól nem kell megvásárolniuk ezeket a dolgokat, hanem érvényes könyvtári kártyával kikölcsönözhetik őket tőlünk.
Anda Kata installációja, mely kizárólag újrahasznosított anyagokból készült, 2022 nyarán volt látható könyvtárunkban.
A világ túlterhelésének napja idén Németországban május 4-ére, Magyarországon május 30-ára esik. Ez az a nap, amikor az emberiség erőforrások iránti igénye meghaladja a Föld kínálatát és kapacitását, tehát eddig használjuk fel az egész évre rendelkezésre álló megújuló erőforrásokat. A budapesti Goethe Intézet ezért a következő időszakban a fenntarthatóság kérdésére összpontosít, és számos olyan tevékenységet szervez, amelyek segítenek aktívan foglalkozni a a fenntarthatósággal. Így szeretnénk felhívni a figyelmet a téma fontosságára, és meggyőződésünk, hogy mindannyian tehetünk valamit a fenntartható életért.
Van egy elméletem arról, hogy miért ilyen kreatívak a magyarok, és hogy miért nem feltétlenül baj, hogy tulajdonképpen rá vannak kényszerítve az ötletességre, saját maguk feltalálására. Tapasztalatom is van róla, hiszen gyermekkorom óta olyan családban növekedtem, ahol nem tudtuk megengedni magunknak a drágább kézműves alapanyagokat, mégsem szenvedtünk hiányt semmiben. Sokan voltunk testvérek és rettentő kreatívak. Állandóan alkottunk, rajzoltunk, a régi anyagoknak új életet adtunk, felfedeztük a természet alapanyagait és összekötöttük a saját vízióinkkal.
Később jött egy másik korszak, amikor hosszabb időszakot töltöttem németországi szülőhelyemen, Tübingenben, és felfedeztem, hogy a német kultúrában mennyi olyan szintén igen kreatív ötlet létezik, amelyekről én korábban sohasem hallottam, de összeköthetőek az általam ismertekkel.
Ez a két tapasztalat meghatározott egy irányt az életemben, természetessé vált, hogy kreatívan újragondoljam a feleslegessé váló tárgyak potenciális új formáit és funkcióit. Az újragondolás mára már sajnos kikopott az emberek szokásai közül. Valószínűleg a fogyasztói társadalom okozta ezt, hiszem ma már minden olyan könnyen elérhető, megvehető. Miért kellene bármit kétszer, vagy akár többször is felhasználni? És egyáltalán lehet-e?
Sajnos többnyire olyan anyagok vesznek körül minket, amelyek nagyon messze kerültek a természettől. Lebomlási idejük több száz, esetleg ezer év, fel sem tudjuk fogni, hogy elfogadásukkal és használatukkal mekkora kárt okozunk magunknak és a bolygónknak. Régen nem létezett műanyag, nem létezett tetra pak, és sok olyan más anyag, amelyek nélkül ma el sem tudnánk képzelni az életet.
Vajon tényleg nincs alternatívánk? Sok esetben sajnos nincs. A társadalmi és gazdasági nyomás hatására kénytelenek vagyunk például digitális eszközök napi szintű használatára és egyéb, tervezetten elévülő tárgyak megvételére.
De van az életnek olyan területe, ahol mi, kis emberek is tehetünk azért, hogy minél kevésbé szennyezzük a Földet. Jó irány például a szelektív hulladékgyűjtés, a „zero waste” csoportokban létrejött csere-berék, a felesleges tárgyaink továbbadományozása, a törekvés a helyi mesterek által természetes anyagokból készített tárgyak vásárlására a fröccsöntött tucatáruk helyett, a közeli munkahely választása, ahova kerékpárral, gyalog, vagy tömegközlekedéssel is eljuthatunk, és még sok olyan példa, ami megcsillogtatja a reményt, hogy az emberekben mégis feléledt valamiféle tudatosság.
Ennek a tudatosságnak példája ez a kiállítás. Az egész könyvtárat behálózó, plafonra applikált felhőszerű installáció célja a figyelemfelkeltés, amely a művészet eszközeivel valósult meg. Az installációt kiegészíti még egy foglalkozássorozat is, amely remélhetőleg közelebb hozza majd a résztvevőkhöz az újrahasznosítás hétköznapi lehetőségeit és a felelős fenntartható gondolkodást. Az elkövetkező három hónapban hat olyan workshopot szervezünk gyerekeknek és felnőtteknek, amelyek útmutatást adnak ennek a gondolatnak a gyakorlati megvalósítására.
Szeretném megköszönni a II. és a IX. kerület zero waste csoportjainak a közreműködést, férjemnek a kitartó lelki és technikai segítséget, és végső soron szeretném megköszönni a Goethe Intézetnek a felkérést.
Várunk mindenkit nagy szeretettel!
Anda Kata
