Felsőoktatási reform
Pro és kontra a magyar felsőoktatás modellváltásáról

Érvek és ellenérvek, bizakodás és aggodalom, szakmapolitikai és politikai érvek ütköztek az elmúlt rövid egy hónapban az indulatoktól sem mentes vitában a magyar felsőoktatás átalakulásáról. Szakértők és laikusok, oktatók és hallgatók, politikusok és civilek tartották fontosnak, hogy elmondják véleményüket - a médiában elsősorban ellenvéleményüket. Mindemellett azonban szakmai viták kevésbé kaptak nyilvánosságot.
Írásunkban a jelenlegi kormányzati és nem kormányzati álláspontok bemutatására vállalkozunk, a teljesség igénye nélkül. Cikkünk írása időpontjáig, 2021. január 29-ig minden, a kormány által megszólított felsőoktatási intézmény szenátusa a modellváltás mellett döntött.
A kormány érvei a modellváltás mellett
A kormány azzal érvel, hogy hazai és nemzetközi kutatások támasztják alá az alternatív fenntartói forma szükségességét. És valóban, a modellváltás nem magyar sajátosság, globálisan megfigyelhető a felsőoktatás átalakítása, ahogyan nemzetközi trend a külső érintettek megjelenése, az irányítási formák átalakulása és a teljesítményelv előtérbe kerülése is különböző indikátorok és intézményi rangsorok mentén. A magyar kormány álláspontja szerint a tervezett új fenntartási formában az intézmények rugalmasabban, gyorsabban reagálhatnak a gazdasági igényekre, s az így kiszámíthatóbbá váló működési környezet növelni fogja a felsőoktatás versenyképességét, annak érdekében, hogy a magyar fiatalok a jövő nyertesei legyenek.
Mindehhez állami garancia is kilátásba került: a felsőoktatási intézményekkel 2022-től kötendő hosszútávú keretszerződések szabnák meg a finanszírozási alapelveket, ami stabil és tervezhető jövőt eredményezne. Ezenkívül a kormány a modellváltástól az intézmények saját bevételszerző képességének növekedését is reméli.
S mindezt hogyan?
Az egyetemek továbbra is közfeladatokat látnak el, miközben jogállásuk, működési modelljük átalakul: nem költségvetési intézményként fognak működni a jövőben, hanem az államháztartáson kívüli szabályrendszer szerint, állami alapítású vagyonkezelő alapítványok fenntartásában. Kikerülnek a közvetlen állami fenntartású intézmények köréből, a feladatellátásukhoz közvetlenül szükséges infrastruktúra az egyetemek tulajdonába kerül. A vagyonkezelő alapítványok alapítói jogai jelenleg a Kormánynál maradtak, de valójában 2022.01.01-től lehetősége lesz a kormánynak, hogy átadja a kuratóriumnak az alapítói jogokat.
A jelenlegi tervek szerint - a Budapesti Corvinus Egyetem kivételével - az átalakulás előtt álló intézmények alapfeladat-ellátásának finanszírozásából nem vonulna ki az állam, megrendelőként tartósan tervez jelen lenni.

Az eddig megtett lépések
2020. augusztus 1-jével az Állatorvostudományi Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Neumann János Egyetem, a Soproni Egyetem és a Széchenyi István Egyetem alapítói és fenntartói jogai vagyonkezelő alapítványokhoz kerültek. 2020. szeptember 1-jével pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem is vagyonkezelő alapítvány által fenntartott magánegyetemmé alakult. 2021 januárjában további öt intézmény (Debreceni Tudományegyetem, Dunaújvárosi Egyetem, Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Semmelweis Orvostudományi Egyetem) szenátusa kapta meg a mérlegelés lehetőségét és döntött a modellváltás mellett.Ha a fent leírt modellváltás önmagában ennyi pozitívummal jár, mi okozza mégis a közvetlenül és nem közvetlenül érintettek ellenállását, kételyeit? Cikkünk további részében a különböző egyetemi fórumokon és a közmédiában elhangzó ellenvéleményekből szemezgetünk.
Kétségek az felsőoktatási modellváltással kapcsolatban
A legtöbb ellenérv a gyakorlatban leválthatatlan és elsősorban nem szakmai-tudományos szempontok alapján kinevezett kuratóriumok hatáskörének megszabásával kapcsolatban merült fel. Ugyanis a tervek szerint a magán felsőoktatási intézmények alapító okirata úgy is rendelkezhet, hogy a fenntartó (vagyis az állam által felállított alapítvány) fogadja el az intézmény költségvetését, éves beszámolóját, szervezeti és működési szabályzatát, vagyongazdálkodási tervét, gazdálkodó szervezet alapítását vagy vásárlását; és ő írja ki a rektori pályázatot is. Ezáltal pedig megszűnne az egyetemekre évszázadok óta jellemző intézményi autonómia, és az egyetemi vezetőtestületek, szenátusok döntési kompetenciáit a lényeges kérdésekben gyakorlatilag a kuratóriumra ruháznák. Márpedig, ha az egyetemek szervezeti és működési szabályzatának elfogadása kuratóriumi hatáskörbe kerül, az olyan mérvű beavatkozást tesz lehetővé tudományos, oktatási kérdésekbe, ami komoly kétségeket vet fel (lásd Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályfőnökeinek kinevezési joga).
Az egyetemi vagyon tulajdonlásának bizonytalansága
Az állami egyetemek felügyeleti és tulajdonjogát olyan közalapítványok kapják meg, amelyek elnökei és tagjai egyben a tulajdonosi jogok gyakorlói. Az egyetemek megkapják a vagyont, a működésükhöz szükséges forrásokat továbbra is az állami költségvetés biztosítja. Mi a biztosíték, vetik fel a kétkedők, hogy az egyetemek továbbra is megkapják a működési forrásokat, s nem történik meg a vagyon átjátszása a kuratóriumok számára, nem kényszerülnek-e az egyetemek vagyonuk értékesítésére „visszautasíthatatlan” ajánlatok esetén?A közbeszerzési jogszabályok könnyítésének hatása
Hiába tartja a kormány pozitívumnak, hogy a modellváltó vidéki egyetemek kikerülnek az államháztartási korlátok alól, és a közbeszerzési jogszabályi kötelezettségek csökkenése révén könnyebben hozzáférhetnek a hazai és külföldi fejlesztési pénzekhez, sokan úgy látják, korrupció és visszaélések alapja lehet, ha a kuratóriumok meghatározó szerepet kapnak a beruházásokra, informatikai fejlesztésekre, a működéshez szükséges anyagok beszerzésére kiírt pályázatok nyerteseinek kiválasztásában. Bizonyos álláspontok szerint nem a felsőoktatás irányítási és fenntartói modelljét kellett volna megváltoztatni, hanem a felsőoktatás gazdálkodását bemerevítő és megnehezítő törvényi környezetet.„Nem termelő tudományterületek”
Sokan aggódnak a nem „termelő” területek - például a bölcsészet vagy a művészetek - esetleges háttérbe szorulása miatt, ha az egyetemeknek pénzügyi eredményekben kell gondolkodniuk, mert azok alapján mérik őket. Szerencsétlennek és degradálónak tűnhet az a „vigasz” is, miszerint természetes törekvés, hogy mindenki a saját takarójának végéig próbáljon nyújtózkodni, ám ha szükséges, az egyetem szolidaritási alapon „hozzávarrhat” még néhány centit.Szajbély Mihály professzor a Szegedi Tudományegyetem ülésén 2021. január 29-én elhangzott és azóta nyilvánosságra hozott hozzászólásában arra hívja fel a figyelmet, hogy „[s]zerencsétlen az az oktatáspolitika, mely nem abból indul ki, hogy az oktatás finanszírozása állami feladat, hanem az önfenntartás pályájára tereli, a piaci szereplőkkel való versenyre kényszeríti az egyetemeket. Ez a kényszer eleve autonómiát csökkentő tényező. Az oktatási és kutatási tevékenységet nem önértékén, hanem közvetlen gazdasági hasznai szerint méri, és az intézményeket akadémiai hivatásuk háttérbe szorítására kényszeríti.”

Társadalmi hatások
Sok aggodalom fogalmazódik meg a felsőoktatási modellváltás hosszútávú társadalmi hatásaival kapcsolatban is. A kormány ugyanis az intézményekkel 20-22 éves keretszerződéseket tervez kötni, amelyeket aztán rövidtávú finanszírozási megállapodásokban aktualizálna - ez sokak szerint óhatatlanul az államilag finanszírozott férőhelyek számának csökkenéséhez, illetve a költségtérítéses helyek számának és a költségtérítések összegének növekedéséhez fog vezetni. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke a HVG 2021. január 13-i számában megjelent Az egyetemi modellváltás a Fidesznek csak hatalmi kérdés című cikkében úgy fogalmaz, hogy „ezek az intézmények (…) már lényegében magánintézményként működnek majd. Miért rossz ez az országnak? Azért, mert az intézmények ilyen átalakításával a felsőoktatás legfontosabb szakjait egyre inkább a fizetős képzések irányába terelhetik. A családok döntő többségének nem lesz pénze arra, hogy tehetséges gyermekei a tanulás révén léphessenek előre, és kerülhessenek jó állásokba az igazságszolgáltatástól és a közigazgatástól az egészségügyön át az egyetemi pozíciókig.”Az átalakuláshoz való csatlakozáshoz szabott rövid határidő, a szélesebb körű tájékoztatás és egyeztetés hiánya rossz hangulatot, sok feszültséget gerjeszt. A kormánnyal szembeni ellenérzések elnyomják a szakmai érveket, és megnehezítik az objektív vélemény és álláspont kialakítását. Tervek, víziók, látomások és sok-sok megválaszolásra váró kérdés, biztosítékok keresése kíséri a felsőoktatási modellváltást.
Félő, hogy a válaszok nem a közeli hetekben születnek meg. Hosszútávon pedig a „lám, megmondtam” hangok már többnyire feledésbe merülnek.