A nyelvészeti szempont

Prof. Dr. Riehl
Prof. Dr. Riehl | © Marc Bader

Claudia Maria Riehl nyelvész az Unokák nemzedéke projekt egyik szakmai mentora.

Miért olyan érdekesek a nyelvészek számára a „kisebbségi nyelvek”?

Először is tudatosítanunk kell magunkban, hogy nagyon sok különböző kisebbségi nyelv létezik: vannak olyanok, melyeket csak kis csoportok beszélnek, és melyeket a világon sehol máshol nem használnak. Például a sokféle indián nyelv, vagy az aboriginal őslakosok nyelve Ausztráliában és Új-Guineában. De nálunk Európában is van néhány ilyen nyelv, pl. a baszk, a gall és a szorb nyelv. Vannak azonban olyan kisebbségi nyelvek is, melyeknek van egy úgynevezett nyelvi anyaországa, mint a német nyelvű kisebbségeknek, akik a Föld számos országában élnek – nem csak Európában, de az USA-ban, Dél-Amerikában Dél-Afrikában vagy Ausztráliában is. Azok a csoportok, akik ezt a kisebbségi nyelvet beszélik, szigetekként élnek szétszórtan egy-egy nagy másnyelvű tengerben – ezért nyelvszigetekről beszélünk. Ezek azért érdekesek a nyelvész-kutatók számára, mert itt megfigyelhetjük, hogyan fejlődik az adott nyelv a nyelvi anyaországtól elzártan.

Mely szempontok érdeklik Önt a leginkább a nyelvi szigetekkel kapcsolatban?

A nyelvészet leginkább három terület iránt érdeklődik a nyelvi szigetekkel kapcsolatban, ezek pedig a következők: Először is magának a nyelvnek a fejlődése, másodszor a nyelvet beszélők többnyelvűsége, s végül a nyelv és a társadalom kapcsolata, vagyis annak kérdése, hogy ki, mikor mely nyelvet használja.
Nyelvrendszeri aspektusból nézve is vannak különböző jellemzők, melyeket figyelemmel kísérünk: Egyrészt a kisebbségi nyelvnek gyakran régi a szókincse, vagy megőrizte olyan régi dialektusok szerkezetét, melyek a német nyelvi térségben már kihaltak. Másrészt azonban a dialektus, melyet a kisebbség használ elzártságában is olyan irányba fejlődik, mint a nyelv maga: A németben például megfigyelhetjük a főnevek nyelvtani eseteinek leépülését, például a birtokos eset eltűnésének jelenségét. Néhány kisebbségi német nyelvcsoportban már szintén nincs jelen a részes eset, az emberek azt mondják: „mit die Mutter, bei die Bauern, von den Stalin, mit das Fleisch”, stb.

A harmadik jelenség pedig az, hogy a kisebbségi nyelv átveszi a környezet nyelvének szókincsét és szerkezeteit, s ezáltal is erősen változik. Egy példa a magyarországi németektől: Unser unoka is an dr egyetem in Pest, sie werd közgazdász. [Unsere Enkelin ist an der Universität in Budapest, sie wird Ökonomin. / Az unokánk a pesti egyetemre jár, közgazdász lesz.]
Emellett a kisebbségi nyelvek beszélőinél azt is megfigyelhetjük, hogy hogyan képeződnek le a nyelvek az agyban. Ugyanis többnyelvű személyeknél számos kognitív folyamat megfigyelhető, melyek a többféle nyelv használata által alakulnak ki: A beszélők gyakran váltogatják a nyelveket – ezt code-switchingnek nevezzük – és ha ezt önkéntelenül teszik, abból következtethetünk arra, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz az agyunkban a nyelvek.

És végül nagyon érdekes az is, hogyan befolyásolja egymást a nyelv és a társadalom. Itt a központi kérdés az, ki kivel melyik nyelvet beszéli és miért? Itt egyrészt a nyelven kívüli tényezőket vizsgáljuk, melyek ezt befolyásolják, például hogy miért tudta megőrizni néhány német kisebbség a nyelvét – mint a romániai németek – s miért van az, hogy más kisebbségi csoportok már alig használják a nyelvüket – mint például a csehországi németek. Másrészt azt a kérdést is feltesszük, hogy az egyes beszélők beállítottsága hogyan befolyásolja, hogy használják, vagy nem használják a kisebbség nyelvét.

Milyennek látja a német nyelv helyzetét Közép-Kelet- és Kelet-Európában? Milyen következtetéseket vont le eddigi kutatásaiból, s mi az, aminek még utána kell járnia?

A Közép- és Kelet-Európában lezajlott kutatási projektünk során, melyet a Német Nyelvi Intézet (Institut für Deutsche Sprache) munkatársával, Eichinger professzorral, valamint az adott országokban dolgozó kollégáinkkal folytattunk, megállapítottuk, hogy sok területen a német nyelvet már csak az idősebb illetve a középső generáció tagjai beszélik. A középső generáció nyelvére már erős befolyást gyakorolt a környező nyelv, vagyis a cseh, a lengyel, vagy az ukrán.

Ez leginkább a szókincset érinti: egyre több szót integrálnak a német beszédbe. A cseh német kisebbség nyelvében például felbukkannak a közigazgatási egységek nevei (kraj - kerület, okres - kör, výbor - bizottság), de az élelmiszerek és ételek neve is (malina - málna, kaše – kása, topinka - sült kenyérszelet), állatok nevei (straka - szarka), személyek megnevezése (baba – idős asszony), foglalkozásnevek (sklenař - üveges), a lakhely elnevezése (chalupa - kunyhó) és sok egyéb szó is.

Érdekes az is, hogy sokszor töltelékszavakat is átvesznek: ezek rövid kis szavak, mint a németben az „also”, az angolban a „well”, melyeknek nincs önálló jelentése, hanem csak a hallgatóság figyelmét igyekeznek felkelteni, vagy a beszédben beálló szüneteket kell kitölteniük. Az ilyen szavak, mint például az orosz „sto”, a cseh „tak” vagy a magyar „hát” a német nemzetiségiek egész beszédét átszövik, s emiatt aztán a mondottak egészen más hangulata lesz.
A környezet nyelvének befolyása természetesen a nyelvtanra is kiterjed, mondok két példát a cseh német kisebbségi nyelvből: Kialakult az a tendencia, hogy a visszaható névmásokat nem ragozzák. A németben ugye azt mondjuk, „mich, dich, sich” (engem, téged, magát), stb. A cseh nyelvben azonban csak egyetlen névmás létezik minden személyre, a „se”. Így aztán a cseh német kisebbségi beszélők azt mondják: „Ihr müsst sich schreiben gleich” (csehül: 'musíte se psát stejně') ahelyett, hogy „müsst euch gleich schreiben”.
Másik példánk azt mutatja, hogy a főnévi igeneveknél elhagyják a „zu” szócskát, a cseh nyelvhez hasonlóan, ahol a főnévi igeneveket csak a sima igével fejezik ki: aber ich hab mich sehr geschämt deutsch reden (csehül: 'ale velmi jsem se styděla mluvit německy'), ahelyett, hogy azt mondanák: „… geschämt deutsch zu reden”.

Vannak olyan különlegességek Közép-Kelet-Európában és Kelet-Európában, melyek kiemelten érdekessé teszik ezt a nyelvterületet a kutatók számára?

A közép-kelet-európai és kelet-európai térség azért lenyűgöző, mert itt egyrészt nagyon régi német nyelvterületek léteznek, például Csehországban, Lengyelországban, vagy Szlovákiában, ahol már a korai középkorban, a 11. és 12. században németek telepedtek le. Másrészt vannak újabb területek is, melyek Mária Terézia és utódainak betelepítési politikája révén a 18. században keletkeztek, mint a legtöbb magyarországi német nyelvterület, vagy néhány romániai, vagy a jelenlegi Ukrajnához tartozó terület.

Emellett Csehországban és Lengyelországban megtalálhatóak még azon területek maradványai, melyek a második világháborúig még egy-egy nagy összefüggő németnyelvű területeket képeztek. Ezek határosak voltak a német nyelvterülettel, és mindnek saját német nyelvjárása volt. Ha például megnézzük A német birodalom nyelvi atlaszát, amit a 19. Század végén Georg Wenker adott ki először, ott a német nyelvjárások között megtaláljuk a kelet-pomerániai, a porosz, az egerlandi, a cseh, a morva és a sziléziai területeket, melyek mind a mai Csehország és Lengyelország területén fekszenek. A nyelvtudomány számára az az érdekes, van –e jelentősége annak, hogy ezek a területek hol fekszenek és milyen kiterjedésűek, illetve az, hogy milyen hatással vannak az adott politikai ill. társadalmi körülmények a nyelv megőrzésére

Mi az, amit jelenleg Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon, Szlovákiában és Szlovéniában kutatnak?

Olyan témákat kutatunk, melyeket korábban már említettem, például a beszélt nyelv állapota, tehát például, hogy mely nyelvjárásokat beszélik még egyáltalán, s mely régi elemeket őriztek meg ezek, melyek más nyelvjárásokban már elvesztek. Rákérdezünk arra is, hogyan változott meg a fiatal generációk használatában a kisebbségi nyelv a környező nyelvek, tehát a cseh a lengyel, a magyar, stb. erősebb befolyása révén. Továbbá szeretnénk arra is fényt deríteni, milyen szerepet játszik az irodalmi német nyelv, melyet az iskolákban tanítanak, vagy mennyire erős a média hatása a beszélt nyelvre.

A kutatás másik központi témája, hogy az élet mely területein használják még a beszélők a német nyelvet. Egyrészt az a kérdés, mely személyekkel beszélnek németül, másrészt az, vannak –e olyan speciális helyzetek, melyekben elsősorban a német nyelvet használják, például a gondolkodás, az álmok, a káromkodás, vagy ha Istenhez fordulnak. Mivel már csak kevés fiatal van, akik anyanyelvükként tanulták meg a kisebbségi német nyelvet, arra is rákérdezünk, hogy a fiatalok milyen okokból kezdenek németül tanulni: csak gazdasági okai vannak, vagy esetleg a származás és az identitástudat is közrejátszik ebben.

Ez az utolsó kérdés különösen izgalmas számunkra az Unokák nemzedéke projekt kapcsán. Milyen információkkal szolgálnak Önöknek ezek a video-esszék?

Minket leginkább az érdekel ebben a projektben, hogy vannak –e még olyan fiatalok, akik a régi nyelvjárást beszélik. Ezen belül is a nyelvrendszeri aspektus a legizgalmasabb: hogyan változott meg a régi nyelvjárás például a cseh nyelv hatására? Hiszen a fiatalok számára a cseh a dominánsabb nyelv. Itt például összehasonlíthatjuk a mai beszélt nyelvet régebbi hangfelvételekkel, melyek még a második világháború előtt készültek, vagy olyan felvételekkel, melyek a Cseh Köztársaság területén készültek a „Német Nyelvjárások Atlasza” kutatási projekt keretében (Atlas der historischen deutschen Mundarten auf dem Gebiet der Tschechischen Republik). Emellett persze az is fontos számunkra, hogy rögzítsük, hol tanulták meg a fiatalok a nyelvjárást, vagy az, hogy miért adták tovább a szülők a nyelvet gyerekeinek, annak ellenére, hogy a második világháború után büntették a német nyelv használatát.

Arra is rákérdezünk, milyen szerepet játszik a nyelv az egyéni identitás kialakításában. Ez a szociológusokat és etnológusokat is érdekli. Hogyan határozzák meg a fiatalok önmagukat? Azt mondják –e magukról, hogy a Cseh Köztársaság polgárai? Vagy azt, hogy cseh németek, vagy egerlandiak, bohémiaiak vagy morvák? Vannak –e ezen belül regionális különbségek? Másképp határozzák –e meg önmagukat a lengyelországi, csehországi vagy magyarországi németek, illetve ugyanazon az országon belül egy egerlandi német kisebbségi másként tekint –e önmagára, mint egy morvaországi? És mennyire fontos a nyelv megőrzése szempontjából az a tényező, hogy a beszélők a nyelv által határozzák meg önnön identitásukat?

Végül foglalja össze számunkra: mely faktorok segítik elő a kisebbségi nyelvek fennmaradását?

Természetesen számos ilyen faktor van, melyek egymásra is hatnak, de a faktorok kombinációja és jelentősége a különböző történelmi korokban más és más. Az első világháborúig például a következő tényezőknek volt nagy szerepe: a német nyelv volt az egyház nyelve, magas volt a német nyelv presztízse, a környező nyelvekben nem alakultak még ki a hivatali nyelvi formák, és a kisebbségi területeken is relatíve magas volt a kommunikációs partnerek száma.

Manapság más faktoroknak van jelentősége: A német nyelv, mint iskolai nyelv, a német médiákhoz való könnyű hozzáférés, és az, hogy a kisebbségen belül megmaradtak az értelmiségi rétegek – mint például Romániában – mindezek nagyon erősen elősegítették a kisebbségi német nyelv fennmaradását.

Eddigi kutatásaink azt mutatják, hogy talán az oktatáspolitikának van a legnagyobb szerepe, tehát annak, hogy az állam mennyire támogatja a német nyelvű oktatást. Itt egyrészt fontos a politikusok hozzáállása a kisebbségi nyelvek oktatásához, de a szülők hozzáállása is: támogatják –e, hogy gyermekeik németül tanuljanak az iskolában, felismerik –e, hogy milyen hasznos gyermekeik számára a többnyelvűség? Hiszen a többnyelvűség olyan erőforrást jelent, mely több előnnyel is jár: pszichológiai, kognitív és természetesen gazdasági előnyökkel. És persze nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a többnyelvű emberekre fontos feladat hárul a multikulturális Európában: ők közvetíthetnek a nyelvek és kultúrák között.

Prof. Dr. Claudia Maria Riehl a „Német mint idegen nyelv” tanszék vezetője a müncheni Ludwigs-Maximilian Egyetemen. Munkájának egyik központi témája a kisebbségi nyelvek kutatása. Riehl professzor asszony az Unokák nemzedéke projekt tudományos mentora. Figyelemmel kíséri a projektet, folyamatos visszajelzésekkel szolgál, és tudományos szempontok alapján kiértékeli munkánkat.