Romani, a szintók és romák nyelve
Védelmező szóbeliség

Egy szintó család fényképalbuma „A szintók és romák üldözése Münchenben és Bajorországban 1933 és 1945 között” című kiállításon (2016. október)
Egy szintó család fényképalbuma „A szintók és romák üldözése Münchenben és Bajorországban 1933 és 1945 között” című kiállításon (2016. október) | Fotó: © dpa/Hoppe

A németországi szintók és romák közül sokan nem akarják, hogy nyelvüket iskolában tanítsák, vagy hogy az bármilyen tudományos kutatás tárgya legyen. De vannak jelei a kibontakozó nyitottságnak is – főleg annak érdekében, hogy megmaradjon ez a kisebbségi nyelv.

Nyolc és tizenkét millió között van a szintók és romák száma Európában, ebből a Németországban élők száma 70 ezer és 120 ezer közé esik. Pontos számok nem ismeretesek, mert sok államban nincs róluk hivatalos nyilvántartás. Németországban a szintók és romák nemzeti kisebbségnek számítanak, akárcsak a dánok, frízek és szorbok.

A szintók és romák múltbeli és jelenlegi életéről és hagyományairól csak korlátozott tudással rendelkezünk. Saját írásos forrásaik szinte egyáltalán nincsenek, ezért a kutatás csak a nem-romák közléseire támaszkodhat. A nyelvtörténészek szerint biztosra vehető, hogy a ma Európában élő szintók és romák ősei Indiából származnak. A német nyelvterületen a legtöbb roma szintónak nevezi magát. Ők a 15. század eleje óta honosak itt. A németországi romák más csoportjai az 1870-es években, a különböző országokban megvalósuló jobbágyfelszabadítás után vándoroltak be, valamint az 1960-as, 1970-es években vendégmunkásokként érkeztek Délkelet-Európából. 1990 után menekültek jöttek, például az egykori Jugoszláviából és Romániából.

A romani nyelvet beszélők legalább két nyelvet ismernek

Európában a romák „idegenek” voltak. Az itt lakóktól nem utolsósorban a nyelvük különböztette meg őket, a romani, amely az indiai szanszkritnak a rokona. A roma-csoportok identitása számára fontos a saját nyelv, de a romani egyetlen európai országban sem hivatalos nyelv. Az évszázadok során és a vándorutak, illetve a számos különféle mai lakókörnyezet hatása alatt a romaninak különböző nyelvjárásai fejlődtek ki – száznál is több lehet belőlük. Beszélhetünk például „német romani” vagy „magyar romani” nyelvről. Ennek ellenére a távoli dialektusok beszélői is megértik egymást, pedig soha nem jött létre a nyelv egységesített változata vagy általánosan érvényes nyelvtana. A szintó romani, a németországi szintók nyelve a romaninak egy különleges változata, amelyre nagy hatást gyakorolt a német nyelv.
 
Aki a romani nyelvet beszéli, az mindig kétnyelvű, mivel az adott ország nyelvét is használja. A romák egyes csoportjai azonban a hosszú történelmük során, elsősorban a kirekesztés és a kényszerasszimilációs próbálkozások következtében, elvesztették a nyelvüket. Becslések szerint ma a romák mintegy kétharmada beszéli anyanyelvként a romanit. A romani különlegességét az adja, hogy főleg beszélt nyelv. Európa különböző régióiban voltak és vannak projektek és tervek arra vonatkozóan, hogy a romanit lejegyezzék vagy egységesítsék, mint például Ausztriában vagy a Szovjetunióban és Lengyelországban. Igaz, ebben mindig nem-romák voltak a kezdeményezők, és nem vonták be a szintókat és romákat. Ma a Grazi Egyetemen folyik nagyobb szabású kutatás a témában.

Bizalmatlanság a tudománnyal szemben

Különösen Németországban vannak nagy fenntartásaik a szintóknak és romáknak azzal szemben, hogy megosszák a nyelvüket másokkal, ugyanis a nemzetiszocializmus korszakában fajkutatók is megtanulták a romani nyelvet, hogy jobban kikérdezhessék és kihallgathassák a szintókat és romákat. Ezért nagy a bizalmatlanság a tudománnyal szemben, nem szívesen árulnak el dolgokat magukról és csoportjaikról. A romani – vélik – maradjon meg a kisebbségen belül.
 
Azért az 1990-évekről kezdve vannak olyan törekvések is, amelyek a nyelv jobb megőrzését célozzák, most főként a kisebbségen belül. De a nyelv írásos lejegyzése továbbra is vita tárgya. A romanit nem tanítják sem az iskolákban, sem önálló szakként a főiskolákon, és a cigány kisebbség számos képviselője szerint nem is szabad a nyelvet az állami oktatási rendszeren belül tanítani és tanulni. Más csoportok viszont inkább a nagyobb nyilvánosságra, hozzáférésre és ezáltal a a nyelv megőrzésére törekednek, elsősorban az interneten. 2016 közepén az Európa Tanács határozatot hozott a berlini Európai Roma Művészeti és Kulturális Intézet (ERIAC) megalapításáról. Az intézet az Európa-szerte megvalósítandó projektjeivel hozzájárulhat a szintók és romák elleni előítéletek felszámolásához.

Szintók és romák mint szerzők

Különleges helyet foglal el a hagyományos elbeszélőművészet, amely mind a közösségen belül, mind azon kívül befogadókra talál. Egy ideje találkozhatunk már szépirodalmi alkotásokkal a szintó és roma kisebbségek tagjaitól, de többnyire az adott ország nyelvén, nem pedig romani nyelven. A 80-as évek és főleg az ezredforduló óta nagyobb számban jelentek meg visszaemlékezések a népirtás túlélőitől és azok utódaitól német nyelven. Ezeket részben romani nyelvről fordították németre, mint például a Túlélők. Szintók és romák tanúvallomásai című gyűjteményes kötetet, amelyet Daniel Strauß, a Német Szintók és Romák Szövetségének baden-württembergi elnöke szerkesztett.
 
A nemzeti kisebbségek védelméről szóló 1995-ös keretegyezmény aláírásával a szintók és romák kultúrájának támogatása is napirendre került. A megállapodás 1998 óta van érvényben Németországban, de csak néhány tartományban – Baden-Württenbergben, Schleswig-Holsteinben és Hessenben –, és azokban is különböző módon valósították meg. Baden-Württenbergben például 2013-ban Winfried Kretschmann tartományi miniszterelnök és Daniel Strauß Németországban elsőként egy olyan államszerződést írt alá, amelyet a tartomány és a német szintók és romák képviselete kötött.