Tények a fociról Hat dolog, amit a német labdarúgásról tudnia kell
Titánok a kapuban avagy az „50+1” szabály: érdekes és különös tények a német foci világából.
Von Thomas Winkler
A kapuban mindig titánok állnak
Talán egyetlen más ország sem adott annyi kiemelkedő kapust a világnak, mint Németország: a sort Toni Turektől, aki 1954-ben a magyarok ellen megmentette csapata világbajnoki győzelmét, a világbajnok Sepp Maieren és a „titánná” választott Oliver Kahnon át egészen a jelenlegi csapatkapitányig és világbajnokig, Manuel Neuerig folytathatjuk. Németországban istenként imádják a kapusokat. Minden idők egyik legnagyobb német kapuvédőjét aktív labdarúgó éveiben viszont alig ismerték Németországban: A brémai Bert Trautmann a II. világháborúban brit hadifogságba esett, és szabadulása után nem tért vissza hazájába, hanem a szigetországban maradt. Több mint félezerszer védte a Manchester City kapuját, Angliában 1956-ban az év sportolójává választották, egyszersmind legenda is lett belőle: annak ellenére, hogy az angol labdarúgó-kupa az évi döntőjében tarkótörést szenvedett, a meccs végéig helyt állt – és ezzel megmentette csapata bajnoki címét.
A győzelem az első
A labdarúgás őshazája Anglia. Ott pedig az a szabály: a németek mindig győznek! Legalábbis ezt állította Gary Lineker. Az egykori angol válogatott játékos és jelenlegi tévé-szakértő az 1990-es vébé elődöntőjében így summázta rezignáltan a német ellenféllel szembeni vereséget: „Football is a simple game. 22 men chase a ball for 90 minutes and at the end, the Germans always win” („A foci egyszerű játék. 22 ember 90 percen át kerget egy labdát, és a végén győznek a németek.”) Tény, hogy a németek annak idején ritkán játszottak szép focit, viszont gyakran voltak eredményesek. Ez a világszerte elfogadott nézet csak az utóbbi években rendült meg valamelyest, amióta a német válogatott jóval látványosabb támadó labdarúgást játszik.
Nem engedünk az 50+1-ből
Legyen szó Angliáról, Spanyolországról vagy Olaszországról – a világ nagy ligáiban sok klub már régóta nemzetközi konszernek, orosz oligarchák vagy arab sejkek tulajdonában van. Nem így Németországban, a Bundesligában ugyanis napjainkig érvényben tudott maradni az úgynevezett „50+1” szabály: a profi szakosztályok részvényeinek legalább az 50+1 százalékát az anyaegyesületnek kell birtokolnia. Ez kizárja, hogy a befektetők többséghez és így döntéshatalomhoz jussanak. Közben azért sok német egyesület tart attól, hogy gazdaságilag lemaradhat a nemzetközi konkurenciával szemben. Más csapatok, mint a Bayer Leverkusen vagy az RB Leipzig külön szabályozás segítségével vagy az ügyesen kitalált egyesületi struktúrának köszönhetően azonban már ma is megkerülik az előírást, amely szinte az egész világon egyedülálló. Csak Ausztriában létezik hasonló szabály.
A siker nőnemű
A német labdarúgóknál igazában csak a német női labdarúgók sikeresebbek. A német válogatott már kétszer nyert világbajnokságot, jóllehet még csak hétszer rendeztek női focivébét. Az Európa-bajnoki címet nyolcszor szerezte meg a német női válogatott. Rio de Janeiróban 2016-ban az olimpiai aranyérmet is elnyerték – férfi DFB-válogatottnak ez még soha nem sikerült. Német férfi fociválogatott eddig mindössze egyszer nyert olimpiát, s ez egyúttal a kelet-német labdarúgás legnagyobb sikere is volt: a drezdai focilegendára, Hans-Jürgen „Dixie” Dörnerre épülő NDK-csapat az 1976-os montreali olimpia döntőjében Lengyelország ellen nyert.
Németek a németek ellen
Egy gólt soha nem fognak elfelejteni Németországban: az egyetlen német-német párbajt eldöntő találatot. Az NDK-nak éppen az NSZK-ban rendezett vébére sikerült kvalifikálnia magát. És éppen ezt a két csapatot ugyanabba a csoportba sorsolták! Kelet- és Nyugat-Németország 1974. június 22-én a hamburgi Volksparkstadionban találkozott egymással – először és utoljára. Az akkor 26 éves Jürgen Sparwasser a 77. percben lőtte a mérkőzés egyetlen gólját. Az NDK 1:0-ra győzött. A nyugatnémet válogatottra jótékony sokként hatott a vereség, mert Franz Beckenbauer és csapata két héttel később így is világbajnok lett. Sparwasser meze a 4-es számmal ma már a bonni Haus der Geschichtében látható.
Nézőből soha nincs hiány
A német Bundesligát csak 1963-ban vezették be – utolsóként a klasszikus fociországok profi bajnokságai közül. Ám amennyire fiatal, annyira népszerű. A tavalyi évadban átlagosan 44.657 néző volt kíváncsi a német I. osztályú bajnokság egy-egy mérkőzésére. A világ egyetlen más labdarúgó bajnoksága sem büszkélkedhet ilyen nézőátlaggal. A legtöbb néző évek óta a Borussia Dortmundnak jut, a csapat legutóbb átlagosan 79.496 szurkolót számolhatott a meccsein. A Bundesliga más sportágakkal összehasonlítva is a világ élvonalába tartozik. Ennél több szurkolót csak a National Football League (NFL), a bőrtojással játszott észak-amerikai változat vonz a stadionba.