Mindent Ludwigról
„Írd hát le lelked harmóniáit!”

Igaz-e, hogy Beethoven maga alkudta ki a felléptidíját? És hányadán is állt valójában a nőkkel? Megkísérlünk a híres zeneszerző közelébe férkőzni – képről képre.

Bonn szülötte

Ludwig van Beethoven 1770-ben született Bonnban. A várost 1784-től Maximilian Franz von Österreich kölni érsek és választófejedelem kormányozta. Maximilian toleráns ember hírében állt, aki szívesen támogatja az oktatást és a kultúrát. Működése alatt Bonn jelentős kultúrmetropolisszá nőtte ki magát.

Az ifjú Ludwig

„Olyan négyéves koromtól kezdve a zene lett elsődleges gyermeki foglalatosságom. Sokszor hallottam, ahogy a fülembe súgott: Rajta csak, próbáld meg, és írd hát le lelked harmóniáit!” (A 13 éves Beethoven levele Maximilian Friedrich von Köln választófejedelemhez 1783-ból.)

Zenei útjai

A fiatal Beethoven brácsás volt a bonni udvari zenekarban, és mellette Christian Gottlob Neefe zongora- és zeneszerzésóráira járt. 1787-ben Maximilian Franz érsek és választófejedelem segítségével első alkalommal utazhatott Bécsbe, ahol állítólag Wolfgang Amadeus Mozarttal is folytatott zeneelméleti eszmecserét.

Viszály Haydn és Beethoven közt

Beethoven és testvére, Kaspar Karl 1794-ben végleg Bécsbe – a zenei világ akkori fővárosába – költözött. Bécsben Beethoven Joseph Haydn zeneóráit látogatta, aki azonban „túl bonyolultnak” minősítette a darabjait. Nem volt felhőtlen tanár-diák viszony…

A döntő pillanat

Beethoven 1808. december 22-én adta élete legfontosabb koncertjét. Egy fagyos téli napon a fűtetlen Theater an der Wien operaházban csendült fel első alkalommal (többek közt) ötödik és hatodik szimfóniája. A hangverseny a bécsi klasszika vezető zeneszerzőjévé avatta.

Szabadság, szabadság!

Beethoven gazdag zenekedvelők anyagi támogatását élvezte. Ez azonban gyakori költözködéssel járt. Bécsben több mint ötven alkalommal váltott lakhelyet, legtöbbször patrónusai palotáinak egy-egy kisebb dolgozószobájában rendezkedett be. „A független életet szeretem” – írta egyszer egyik kiadójának, miután kialkudta a kottaműért járó tiszteletdíjat. A szabadságvágytól fűtött művészlélek megtestesítője lett – annak minden erényével és gyengéjével együtt.

Beethoven és a nők

Hosszabb kapcsolata sosem volt. Híres levele a „Halhatatlan Kedveshez” 1812-ből származik, és a tudomány máig találgatja a címzett kilétét.

az imádott unokaöcs

„A mindennapok kimerítenek” – írta Beethoven imádott Karl unokaöccsének, akit mindenképp szeretett volna örökbe fogadni. A sógornőjével folytatott keserű küzdelemben azonban alulmaradt. Élete bizonnyal legnagyobb veresége volt.

Süketség és vakság

Az 1824-ben bemutatott nagyívű kilencedik szimfóniájának megalkotásakor Beethoven már nem csak süket volt, hanem szinte teljesen vak is. Túl sokat ivott. És zenét…, zenét már csak belülről hallott.

Díszsírhely

Amikor a számos betegségtől gyötört Beethoven 57 éves korában meghalt, állítólag húszezren gyűltek össze, hogy utolsó útjára kísérjék a bécsi Währingi temetőbe. Franz Grillparzer így írt róla: „Emlékezzetek erre az órára, és tudjátok mindig: ott voltunk, amikor eltemették, és amikor meghalt, sírtunk.” Ludwig van Beethoven földi maradványait 1888-ban a bécsi Központi temetőben kialakított díszsírhelyre szállították át.