Élelmiszermentés
Ehető még vagy ki kell dobni?
Németországban éves szinten csaknem 13 millió tonna élelmiszer végzi a kukában. A szövetségi Élelmiszer- és Mezőgazdaságügyi Minisztérium 2030-ig a felére szeretné csökkenteni az élelmiszerpazarlást Németországban. Bizonyos magánkezdeményezések azonban már korábban felfedezték maguknak a problematikát.
Csak háztartási szinten átlagosan nagyjából 75 kilogramm élelmiszert dobnak ki évente. Ezt mutatják legalábbis a Stuttgarti Egyetem és a Johann Heinrich von Thünen Intézet 2019-es számításai, amelyek elkészítésével a szövetségi Élelmiszer és Mezőgazdaságügyi Minisztérium (németül: BMEL) bízta meg a két intézményt. Ha alma, kenyér vagy sajt végzi a kukában, akkor a felhasznált erőforrásokat is pazaroljuk, úgy mint talaj, víz és a műtrágya, valamint a betakarításhoz, a feldolgozáshoz és a szállításhoz szükséges energia. Ezért politikai szinten is foglalkozni kívánnak a témával: A Kár a szemétbe! elnevezésű információs kampánnyal a BMEL 2030-ra a felére kívánja csökkenteni az egy főre eső élelmiszerpazarlást Németországban. Azonban nincs új a nap alatt, számos kezdeményezés már régóta elkötelezte magát a pazarlás megszüntetése mellett.
Terülj-terülj asztalkám!
Az egyik legnagyobb németországi társadalmi mozgalom jól bevált példával jár elöl: A Die Tafeln nevű adományokból finanszírozott non-profit szervezet 1993 óta gyűjti be a minőségileg kifogástalan élelmiszereket – többnyire a kiskereskedelmi üzletekben nem értékesített élelmiszereket –, és ingyenesen, vagy szimbolikus összegért osztja szét azokat a gazdaságilag hátrányos helyzetű emberek között. A Die Tafeln jelenleg évente mintegy 264 000 tonna élelmiszert ment meg 30 000 szupermarketből Németországban. Egy alkalmazás segítségével a jövőben még hatékonyabbá kívánják tenni az élelmiszerek szétosztását a rászorulók között.
Zero Waste: levéltől a gyökérig
Számos kisebb kezdeményezés kívánja erősíteni a mindennapi ételek értékének elismerését különböző főzőtanfolyamokon, ugyanis a német háztartásokban éppen a zöldség és a gyümölcs áll első helyen a kidobott élelmiszerek között. Berlinben például a 2014-ben alapított Maradéktalanul Boldog nevű egyesület (Verein Restlos Glücklich) workshopokat szervez az élelmiszerpazarlás és a klímatudatos táplálkozás témájában. A maradékok kreatív felhasználását ún. zero-waste-főzőszemináriumokon tanítják, az online konyhában, - élőben az interneten - karfiollevelekből készített ízletes leves fődögél. Az élelmiszermentők ezzel Esther Kern, a leaf-to-root-mozgalom németországi kezdeményezőjének ötletét viszik tovább. Ő ugyanis a konyhájában a zöldséget a levelétől a gyökeréig felhasználja: töklevelekből fűszeres püré készül, reteklevélből tökmagos saláta, héjból és nyesedékből pedig miso leves. Nem csoda, ha így nem nagyon marad mit a komposztra dobni.
Pazarló háztartások
Míg a kereskedelem a kidobott élelmiszerek csupán négy százalékáért felelős, addig a hulladékok több mint fele magánháztartásokból származik Németországban. Itt évente megközelítőleg hét millió tonna hulladék termelődik. A stuttgarti tanulmány szerint ennek körülbelül 40%-a elkerülhető lenne, ha a fogyasztók kevesebbet vásárolnának, megfelelő módon tárolnák az élelmiszereket, és nem dobnák ki könnyelműen a maradékokat. Ebben segít a Kár a szemétbe! elnevezésű kampány alkalmazása, mégpedig mindenben, ami a bevásárlást, az ésszerű spájzolást, valamint tárolást illeti - ezen kívül több mint 400 receptet ajánl a maradékok hasznosításához.Ne féljünk a szavatosságtól!
Az élelmiszerpazarlás egy másik oka a minimális eltarthatósági idővel (MEI) kapcsolatos tévhit. A széles körben elterjedt feltevésekkel ellentétben az MEI nem azt jelenti, hogy azon túl az élelmiszert ki kell dobni, csupán a minimális eltarthatóságot jelzi - az élelmiszer még napokkal vagy hónapokkal annak lejárta után is ehető lehet. A Forsa-tanulmány szerint azonban minden ötödik német megsemmisíti az ételt, ha lejárt a szavatossági ideje. Ennek ellensúlyozására a stuttgarti székhelyű Tsenso egy új alkalmazáson dolgozik: a Fresh Index meg tudná határozni a valós idejű eltarthatóságot. A vonalkód beolvasásával a felhasználók tájékozódhatnak az adott élelmiszer pillanatnyi frissességéről. Csakúgy, mint a berlini Maradéktalanul Boldog egyesületet, 2020-ban a Tsenso-t is a Kár a szemétbe! elnevezésű szövetségi díjra jelölték.Oszd meg és uralkodj – méltányosan
Időközben egy egész sor alkalmazás és online kezdeményezés áll a maradékhasznosítók és az élelmiszermentők rendelkezésére. Rendelhetünk például a Sirplus-tól, egy online szupermarketből, ahol leselejtezett élelmiszerek közül válogathatunk, vagy vásárolhatunk girbe-gurba zöldségeket biogazdálkodóktól az Etepetete-n keresztül. Sokan használnak olyan felületeket is, mint például a Foodsharing. A kezdeményezés 2012-ben született Berlinben, és időközben nemzetközi mozgalommá nőtte ki magát, több mint 200 000 résztvevővel Németországban, Ausztriában, Svájcban és más európai országokban. Az élelmiszer-osztók (Foodsharer) a háztartásokban és vállalatoknál nemkívánatossá vált vagy felesleges élelmiszert mentik meg, és a weboldalukon hirdetik azokat. Vagy az ún. méltányos (fair) elosztóhelyeket töltik fel velük: olyan mindenki által hozzáférhető helyeken álló polcokat vagy hűtőszekrényeket, például egyetemi campusokon vagy klubtermekben, ahol a megmaradt élelmiszereket ott lehet hagyni és ahonnan azok ingyenes elvihetők. Ezeket a fair-elosztóhelyeket egy platformra töltik fel, hogy azok minden felhasználó számára láthatóak legyenek egy térképen. Az Uxa nevű alkalmazás segítségével is lehetőség nyílik a megmaradt élelmiszereket rászorulóknak ajándékozni.