Mesterséges intelligencia Mesterséges, mégis kreatív
Bild: Gemeinfrei
Nap mint nap találkozunk vele – ha híreket olvasunk mobiltelefonunkon, ha az útvonaltervezőt böngésszük, ha online bankolunk vagy ha éppen autót vezetünk. Könnyebbé teszi az életünket, sőt már teljesen magától értetődőnek érezzük. Miközben a mesterséges intelligencia a technika világában hétköznapi jelenségnek számít, a művészetben – melyet egészen a közelmúltig csak az érzelmekkel és az emberi kreativitással hoztunk összefüggésbe – még kétségeket és bizalmatlanságot válthat ki
Von Lucie Drahoňovská
GAN elkészíti Belamy portréját
Egyre gyakoribb, hogy az algoritmusok a művészet területén is megjelennek. A Christie’s aukciós ház már 2018 októberében felhívta magára a figyelmet azzal, hogy szokatlanul magas áron, 432 500 dollárért (kereken 380 500 euróért, mai árfolyamon körülbelül 135 millió forintért) árverezte el Edmond de Belamy fiktív arcképét. A géppel generált és hagyományos vászonra nyomtatott képen aláírásként a következő algebrai egyenlet szerepelt: „min G max D x [log (D(x))] + z [log(1 – D (G(z)))]”. Az ötlet, hogy számítógéppel készíttessenek el egy műalkotást, a párizsi Obvious művészeti kollektíva fejéből pattant ki, mely a mesterséges intelligencia alkalmazásával szeretné demokratizálni a művészetet. Az alkotók egy 15 000 klasszikus portrét tartalmazó adatsort töltöttek fel egy neurális hálózatba. Ezekből a számítógép egy speciális algoritmus, a Generative Adversarial Network (GAN) segítségével megalkotta a fiktív „La Famille de Belamy” (Belamy család) új képeit, köztük a már említett aukción elkelt portrét is.
Ezzel a projektben résztvevők bebizonyították, hogy a mesterséges intelligencia képes utánozni az emberi intelligenciát. Miután a számítógép úgynevezett „diszkriminátorai“ elbírálták és kiválasztották a képeket, egy „hús-vér” zsürit is bevontak a folyamatba, melynek az volt a feladata, hogy megítélje, a képek emberi alkotások vagy egy algoritmus művei. A párizsi művészek ezen kívül azt is kiderítették, hogy az emberek a számítógép által generált alkotásokra hasonlóan reagálnak, mint az ember által készült művekre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy – amennyiben a művészetet tisztán esztétikai ügynek tekintjük – a szuperintelligens technológiák képesek lennének ugyanolyan színvonalú műveket létrehozni, mint az ember.
Algoritmus fejezi be Beethoven tizedik szimfóniáját
A Deutsche Telekom 2020-ban, Beethoven születésének 250. évfordulójára egy zene és algoritmus közötti szoros együttműködést kezdeményezett. A zenészekből és számítógépes szakemberekből álló csapat a 10. szimfónia befejezésén dolgozott, melyet a zeneszerző 250 évvel ezelőtt kezdett el komponálni, és amellyel kapcsolatban számos kottavázlat és jegyzet maradt fenn. A kísérlet lehetőséget nyújt arra, hogy megvizsgálják, milyen lehetőségei és korlátai vannak a technika használatának a zeneszerzésben.
„Végül olyan modulokat használtunk, melyek a természetes nyelvfeldolgozásra támaszkodnak. Ez az úgynevezett Natural Language Processing. Megpróbáltuk ezeket a modulokat, amennyire csak lehet, a zene létrehozásához igazítani”, magyarázta Ahend Elagammal prfesszor, a nemzetközi munkacsoport egyik tagja. A kutatóknak meglepetést okozott, hogy az algoritmus nemcsak hogy képes volt közvetlenül kapcsolódni Beethoven elképzeléseihez, de helyenként még a saját ötleteit is „hozzákomponálta” a műhöz. És milyen lett az eredmény? Egy monoton szekvenciára emlékeztető hangzás, mely mesterségesnek és robotszerűnek hat. Ez azonban azonnal megváltozik, amint a kompozíciót emberek adják elő.
A zenemű már elkészült részét 2019 végén a Beethoven Orchester Bonn előadásában bemutatták egy szakmai közönségnek, és az interneten is meg lehet hallgatni. A 10. szimfónia befejezett változatának világpremierjét 2020. novemberére tervezték, de a koronavírus okozta járványhelyzet miatt 2021 őszére halasztották.
A prágai Švanda Színház színpadán is egyedülálló kísérletet valósítanak meg: az első olyan színdarabot szeretnék létrehozni, amely mesterséges intelligencia által íródik. A Cseh Köztársaság Technológiai Ügynöksége által finanszírozott, és a prágai Károly Egyetem matematika-fizika tanszékének tudósai által kezdeményezett, „THEaiTRE” névre keresztelt projekttel azt szeretnék megvizsgálni, milyen mértékben képes a mesterséges intelligencia megalkotni egy jó színdarabot. A színdarab fejlesztését szolgáló adatok bázisát úgy hozták létre, hogy az internetről a lehető legtöbb angol nyelvű szöveget olvasták be a neurális hálózat MI-rendszerébe, így tanították meg neki, hogy milyennek is kell lennie egy színdarabnak. Erre épülve generáltak egy általános nyelvi modellt, melyet a tudósok a műfaji és tematikai tulajdonságok alapján tovább finomítanak. A darab témája Karel Čapek R.U.R. című utópikus drámájához, az első robotokról szóló színdarabhoz, kapcsolódik.
„Az lenne az ideális, ha sikerülne elérni, hogy a darab úgy nézzen ki, mint egy új Čapek-mű. De tudjuk, hogy ezt nagyon nehéz megvalósítani” – magyarázta Rudolf Rosa, a prágai Károly Egyetem formális és alkalmazott nyelvészeti intézetének munkatársa. – „Mindenképpen szeretnénk Čapek manapság újra aktuális témáinál, és a darab által megvilágított kérdésnél, az ember és robot viszonyánál maradni. Megpróbáljuk valamilyen módon befolyásolni a darab témáját, ugyanakkor szeretnénk elérni, hogy a szövegre gyakorolt emberi ráhatás a lehető legkevésbé legyen érzékelhető, és a színpadi mű túlnyomó részét valóban a mesterséges intelligencia hozza létre.”
Igaz, szükségesek lesznek bizonyos beavatkozások, ugyanakkor minden a mesterséges intelligencia és az ember közvetlen együttműködésében fog megvalósulni. Az utolsó szót a Švanda Színház dramaturgja és színészei fogják kimondani a szöveggel végzett munka során. A színdarab ősbemutatójára 2021 januárjában, a R.U.R. ősbemutatójának 100. évfordulóján kerül majd sor. A projekt résztvevői a színpadra állítás, a science-fiction, a számítógépes feldolgozás és a čapeki nyelvezet összekapcsolásával azt szeretnék megmutatni, hogy a mesterséges intelligencia nem valami fenyegető, démoni jelenség.
„Nem az a célunk, hogy megmutassuk, hogy a haladó technológiák mindentudók. Hiszen amit tudnak, az azoktól az adatoktól függ, melyeket az ember ad meg nekik. A mesterséges intelligencia tanácsadó lehet, ideális esetben meg is tudja indokolni a javaslatait, de az esetek többségében egy áttekinthetetlen folyamatról van szó, melyben elsősorban az érdekel minket, miért ez vagy az az eredmény jött létre. A mesterséges intelligencia csak azt tanulja meg, és csak azt utánozza, amit látott, amire a fejlesztők felkészítették. Nem olyan rugalmas, mint az ember. És végső soron az ember viseli a teljes felelősséget” – mondta befejezésül Rudolf Rosa.
