Joseph Beuys 1921. május 12-én született – tehát idén lenne száz éves. Az általa kibővített művészetfogalom, amelynek a „minden ember művész” volt a szemléletes és közérthető mottója, paradigmaváltást jelentett a művészetben a második világháború után. Beuys életműve sokféle tevékenységet ölel fel: szobrászat, performance, előadások, aktivizmus, részvétel a Zöld Párt alapításában és jelöltség a Bundestagba. Látnoki elképzelései a művészetről, amelyet a több demokrácia és fenntarthatóság felé törekvő átalakulás hajtómotorjának tartott, halála után harmincöt évvel is megőrizték zavarba ejtő aktualitásukat.
Joseph Beuys (1921. május 12. – 1986. január 23.) a 20. század legnagyobb hatású és legvitatottabb művészeinek egyike. Plasztikái, environmentjei, rajzai, installációi, multiple-jei, hang- és videóinstallációi a legtekintélyesebb múzeumokban láthatók. ’60-as és ’70-es évekbeli akcióművészete a kortárs művészet azon aspektusainak eredője, amelyeket az „elkötelezett performativitás” fogalma alatt foglalhatunk össze. Beuys nemcsak a németországi „Zöldek” („Die Grünen”) párt társalapítója, de részt vett a „Free International University for Creativity and Interdisciplinary Research” megalapításában is. Ez a nemzetközi, független oktatási szervezet a numerus clausus horizontját és az egyes diszciplínákat elválasztó határokat egyaránt igyekezett meghaladni. A FIU-t ma egyfajta próbaprojektnek tekinthetjük, amelynek eszméjét több oktatási szervezet, köztük a „Cátedra Arte de Conducta” (alapítója Tania Brugera kubai perfomer és aktivista) vagy a Genti Városi Színház keretében működő „School of Resistance” folytatja. A pedagógiai tevékenységet Beuys a művészi alkotófolyamat részének tekintette. A művészet mint tanulás és a tanulás mint művészet – úgy gondolta, hogy ez a logika egy plasztikus demokratikus társadalom megteremtésének előfeltétele. Beuys társadalomfilozófiája, amelynek alapját a „kiterjesztett művészetfogalom” és a „társadalmi plasztika” képezi, mindmáig egyfelől élénk érdeklődést kelt, másfelől radikális elutasításba ütközik. Jóllehet összességében „a posztmodern legjelentősebb pozíciója”-ként, sőt „Albrecht Dürer óta a legjelentősebb német művész”-ként értékelték, Beuys művészete és társadalompolitikai aktivitása egyaránt heves kritikák kereszttüzében állt az elmúlt évtizedekben.
A Megérteni Beuysot a varsói és a prágai Goethe Intézetek virtuális galériája. A beuys2021 kurátori csapatával együttműködve jött létre, és a ZAUBAR nevű berlini XR-cég valósította meg.
A Joseph Beuys által kidolgozott „kitágított művészetfogalom” arra inspirálta a Goethe Intézeteket, hogy a jubileumi évben egy virtuális kiállítással segítsék elő a művész politikai, társadalmi és ökológiai nézeteinek megvitatását és továbbgondolását.
A 2021-es Beuys-évben tomboló világjárvány megakadályozza a művész múzeumokban és galériákban levő műveinek közvetlen megtekintését. A Megérteni Beuysot galéria virtuális meglátogatása mégis lehetővé teszi a találkozást legismertebb műveivel, köztük a Társadalmi plasztika (1969), a Szánkó (1969), A tőke-szoba 1970–1977 (1980), a 7000 tölgyfa (1982) és a Capri-galvánelem (1985) című alkotásokkal.
A galéria megismerteti a látogatót Joseph Beuys személyével és munkásságával, valamint az általa legfontosabbnak tartott témával, a „társadalmi átalakulással”. Könnyebben érthető lesz a művész elképzelése olyan témákkal kapcsolatban, mint a tőke, az ökológia, a demokrácia és a jövő. A kiállítás ezekben a tematikus összefüggésekben teszi kézzelfoghatóvá a „társadalmi plasztika” elméletét és gyakorlatát, és világítja meg Beuys képi és anyagi nyelvezetét – és ily módon a Joseph Beuys-jelenségnek a jubileumon túlmutató aktualitására is rákérdez.
A Megérteni Beuysot virtuális galéria 2021 május végétől a csehországi, szlovákiai, magyarországi, litvániai és szlovéniai Goethe Intézetek honlapján is látogatható lesz.
Eugen Blume művészettörténész, egyetemi tanár ,kurátor, Joseph Beuys munkásságának egyik legjelentősebb szakértője. Az 1970-es évek végén folytatott egyetemi tanulmányai óta foglalkozik Beuys életművével és munkásságával. 1981-től a kelet-német Állami Múzeumok tudományos munkatársa volt, kezdetben a kelet-berlini Grafikai Gyűjteményben, 1990-től a Nemzeti Galéria Rajzgyűjteményében, végül az 1993-ban egyesített Kelet- és Nyugat-Berlini Grafikai Gyűjteményben. 1989-ig az egykori NDK-ban nem hivatalosan működő galériákban is tevékenykedett. 1993-tól a Joseph Beuys Médiaarchívum fejlesztését vezette, majd 1995-től a berlini Hamburger Bahnhof galériában dolgozott, ahol 2001-től 2016-ig igazgató volt. Eugen Blume 2016 óta a berlini Erich Marx-gyűjtemény kurátora és a braunschweigi Képzőművészeti Főiskola művészettudományi tanszékének tiszteletbeli professzora, valamint több művészeti főiskola oktatója, többek között Stuttgartban, Drezdában és Lipcsében. Jelenleg Catherine Nichols-szal együtt az Észak-Rajna-Vesztfáliában megrendezésre kerülő Beuys 2021 jubileumi program művészeti vezetője, amely több tucatnyi kiállítást, akciót, vitát, workshopot és performanszot foglal magában.
Catherine Nichols művészettörténész és irodalomtudós, kurátor és író. 2001-ben szerzett doktori címet a sydney-i Új-Dél-Walesi Egyetemen. Számos művészeti és kultúrtörténeti kiállítás kurátora volt, köztük a Shine on Me. Mi és a Nap (2018) és A szenvedélyek. Dráma öt felvonásban (2012) című kiállításoké a drezdai Német Higiéniai Múzeumban, valamint a Luther! 95 ember - 95 kincs (2017) című kiállításé, amelyet a wittenbergi Luther Emlékhely Alapítvány számára rendeztek meg. Sok éven át a Hamburger Bahnhofban található Nationalgalerie számára rendezett kiállításokat. Eugen Bluméval együtt ő volt kurátora a Beuys. A forradalom mi vagyunk (2008) című retrospektív kiállításnak, továbbá A 20. század vége. The Best is Yet to Come (2013) és A tőke. Adósság - Terület - Utópia (2016) című tárlatoknak. Rendszeresen publikál a kortárs művészetről, több könyv és katalógus társszerkesztője, köztük a Black Mountain. Ein interdisziplinäres Experiment 1933-1957 (2015) és a Bruce Nauman. Ein Lesebuch (2012) című kiadványoknak. A beuys 2021. joseph beuys száz éve jubileumi program művészeti vezetője, valamint Eugen Blume és Isabelle Malz társaságában kurátora a Mindenki művész. Kozmopolita gyakorlatok Joseph Beuysszal (2021) című kiállításnak a düsseldorfi K20-ban (Kunstsammlung Nordrhein-Westfalen). Ezenkívül részt vesz a Plasztikai demokrácia. A Mi formái laboratórium és a beuysradio nevű rádió- és podcast-sorozat vezetésében is (mindkettő 2021).
Anne-Sophie Panzer a Potsdami Egyetemen folytatott politológiai és történelmi tanulmányai mellett videóújságíróként dolgozott többek között az RBB-nél, a ZDF Frontal 21-nél és az MDR-nél, valamint könyveket is írt. Családja 150 éve üzemeltet kertészetet Thüringiában, és ő már korán vállalkozói tapasztalatokat szerzett a vállalat digitális átalakításának irányításában és a webshop létrehozásában. A ZAUBAR-nál a stúdió tematikus projektjeit és a közösségimédia-marketinget vezeti COO-ként. Anne-Sophie Panzer mesterdiplomával rendelkezik public policy/politológia szakon.
Stefan Marx évek óta jeles résztvevője a berlini startup szcénának. Technikafilozófia- (Műszaki Egyetem, Berlin) és designgondolkodás-tanulmányait (Hasso Plattner Intézet) követően megalapította a berlini Virtual Reality Meetupot, majd a Viorama nevű startupot, amelynek középpontjában a VR-kameratechnológia áll. Nemzetközi befektetőkkel 2,5 millió eurós indulótőke-finanszírozásra tett szert, és megkapta a tekintélyes SXSW Virtual Reality díjat. Miután a Vioramában kifejlesztett MI-technológiát licencbe adta nemzetközi vállalatoknak (Giphy, Unity), Stefan Marx Anne-Sophie Panzerrel megalapította a ZAUBAR startupot. A ZAUBAR vezérigazgatójaként a platform termékmenedzsmentjéért, a stratégiai partnerek bevonásáért és a csapat fejlesztéséért felel.
Stefan Bethge informatikából szerzett diplomát, és több éve dolgozik a mozgás- és a mesterségesintelligencia-kutatás, valamint a hardverfejlesztés területén. A Siemens számára több AR-alkalmazást és márkaélményt épített vásármegjelenésekhez, és korábban több mint 10 éves szoftverfejlesztési tapasztalatot szerzett különböző projektekben full-stack-fejlesztőként. A ZAUBAR-nál Stefan Bethge vezeti a fejlesztőcsapatot és az AR-alkalmazások programozását iOS és Android rendszerekre.
Tobias Nilsson a vizuális történetmesélés területén szerzett tapasztalatokat. Filmes és televíziós produkciókban dolgozott svédországi műsorszolgáltatóknál, majd a szoftverfejlesztés felé fordult. Média- és kommunikáció-menedzsmentből szerzett diplomát, és korábban számos mobilplatformra készült VR-alkalmazáson dolgozott, néhányat az Oculus Start fejlesztői program részeként a Facebooknál. A ZAUBAR-nál a programozási részleget támogatja az iOS és Android rendszerű AR-alkalmazások fejlesztésében.
Fabian Mrongowius az immerzív médiaformátumok és a digitális kultúraközvetítés producere. Berlinben él és dolgozik. A Jung von Mattnál töltött gyakornoki idő és a Hamburg Media Schoolban szerzett mesterdiplomája után a berlini UFA LAB-nál dolgozott immerzívmédia-producerként. Itt VR-filmeket és kísérleti médiaformátumokat készített többek között a ZDF, az ARTE és a Goethe Intézet számára. November óta Fabian fontos tagja a ZAUBAR-nak, amely immerzív AR-túrákat fejleszt. Executive producerként tanácsokat ad a csapatnak a kulturális ágazatban folytatott akvizíciós tevékenységekkel kapcsolatban, és a kiterjesztett valóságban történő időutazással kapcsolatos elképzeléseket dolgoz ki. Jelenleg a csapattal együtt a bautzeni Stasi-emlékhely virtuális túráján dolgozik, valamint egy új kiállításon és túrán a Duisburgi Színház és az Oper am Rhein számára.
Tarkan Turan Berlin-Neuköllnben nőtt fel, és ipari formatervezést tanul a berlini Műszaki és Gazdasági Főiskolán. Érdeklődési köre a rajzolás, a fenntarthatóság és a design, a holisztikus egészség, a bouldering, a kosárlabda. Szabadidejében politikai aktivizmussal foglalkozik, és igyekszik minél kreatívabb lenni. A ZAUBAR-nál Tarkan a 3D-s jelenetek és tárgyak előzetes vizualizálásán, valamint a nyomtatott termékeken dolgozik.
Erika Bosch Ramirez a ZAUBAR vezető tervezője, aki a fantasztikus és immerzív élményeket kereső kreatívok és technikusok csapatának ad tanácsokat. Mexikóból származik, ahol építészetet tanult, majd építészmérnökként dolgozott, míg át nem nyergelt a digitális terméktervezésre. Az évek során számos vállalatnak és stúdiónak segített sikeresen olyan fizikai és digitális tereket és élményeket létrehozni, amelyek elkápráztatják és lenyűgözik a felhasználókat.
Rekesh Raj Pandey multidiszciplináris tervező, aki a ZAUBAR-nál a vizuális tervezés segítségével szenvedélyesen mesél bármilyen márkáról, termékről vagy vállalkozásról. Képességei a 2D és 3D animációtól, a vetítési térképezéstől a csapatépítésig és a projektmenedzsmentig terjednek. A Himalayan Times (Nepál vezető angol nyelvű napilapja) és a WAVE Magazine (Nepál első ifjúsági magazinja) is bemutatta a divatiparban és a fiatalok rendezvényiparában elért sikerei után. Jelenleg médiaterek-mesterszakot végez az Európai Alkalmazott Tudományok Egyetemén. A ZAUBAR-nál Rekesh az immerzív és interaktív 3D tartalmak létrehozásán dolgozik.
Rakesh Patil UI/UX-tervező, aki programozóként és tervezőként dolgozik webes projekteken és AR-komponenseken a ZAUBAR-nál. A berlini Műszaki Egyetemen szerzett informatikai mesterdiplomát, és számos saját webes projektet hozott létre, mint például az UIpediát az UI/UX-tervezők széles körű közösségével.
Marius Kircher Ulmban szerzett mesterdiplomát médiainformatika szakon, jelenleg szabadúszó fejlesztőként és informatikai oktatóként dolgozik Berlinben. Érdeklődési területe elsősorban az interaktív 3D-grafika. Lenyűgözik a nyílt világú játékok és a generatív művészet. A ZAUBAR számára egy olyan eszközt fejleszt, amely lehetővé teszi az immerzív történetmesélést és a virtuális túrákat a kiterjesztett valóságban.
#Beuys100 Quiz
Szasztok
Beuysról írni
#aboutbeuys
A Goethe Intézet az #aboutbeuys videósorozattal szeretné ráirányítani a figyelmet Joseph Beuys ötleteinek és művészetének hatástörténetére. Kortárs művészek a világ minden tájáról reflektálnak Beuyshoz fűződő viszonyukra, illetve arra, hogyan visszhangzik bennük és alkotásaikban Beuys. Nem hőstörténetet mesélnek róla, és nem az örökségét mutatják be, hanem az örökség lehetséges „elsajátításával”, kritikájával, feldolgozásával kísérleteznek.
